- Részletek
- Közzétéve: 2016. január 28. csütörtök, 12:06
- Közzétette: Fóti Péter
- Találatok: 1232
John Holt: Miért nem segit a piros tinta az irástanításban?
Fellapoztam az Observer 1982.10.12.-i számát, amely cikket közöl Ted Sizer-től az írástanításról. Akkoriban írtam is egy levelet neki –de mégsem küldtem el, azt gondolván “Mi célja lenne hiábavaló vitába keveredni?”.
Újra elolvasva a cikket nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy fel ne hívjam a figyelmet arra, hogy annak szinte semmi köze a valósághoz, ahogy az elmúlt pár évben szinte egyetlen iskoláról szóló írásának sem. Sizer egy Horatio nevű képzeletbeli angoltanárról ír, “aki hisz a szigorú írásoktatásban”, de akinek nincs ideje “piros golyóstollal elgondolkodtató bírálatot írni a margóra, vagy a diák szövegébe bárhova”. Legyen kevesebb diákja, javasolja Sizer, így hosszabb dolgozatokat írathat, több margót írhat tele piros golyóstollával, ennélfogva feltehetően jobb írókat nevel.
Mindez egy Álomvilágbeli képzelgés.
- Részletek
- Közzétéve: 2016. január 27. szerda, 14:37
- Közzétette: Fóti Péter
- Találatok: 11447
John Holt: A tanulás nem a tanítás eredménye
A gyerekek nemcsak kiválóak a tanulásban; sokkal jobbak benne, mint mi. Tanárként sok időmbe tellett, mire erre rájöttem. Találékony és leleményes tanár voltam, ügyesen gondoltam ki óravázlatokat, bemutatókat, motiváló eszközöket és mindenféle abrakadabrát. És csak nagyon lassan és fájdalmasan – higgyék el, valóban fájdalmasan – tanultam meg, hogy amikor elkezdtem kevesebbet tanítani, a gyerekek elkezdtek többet tanulni.
Öt és hét szó közötti terjedelemben össze tudom foglalni, mit tanultam meg végül tanárként. A hétszavas verzió: a tanulás nem nevezhető a tanítás eredményének. Az ötszavas változat: a tanítás nem okoz tanulást. Ahogy már korábban is említettem, a szervezett oktatás arra a feltételezésre épül, hogy a gyerekek csak akkor, csak azt és csak azért tanulnak, mert mi tanítjuk őket. Ez nem igaz. Mindez majdhogynem száz százalékig hamis.
- Részletek
- Közzétéve: 2016. január 26. kedd, 08:40
- Közzétette: Fóti Péter
- Találatok: 1758
Fóti Péter: Vekerdy Tamás, a liberális
Az Új Pedagógiai Szemle legújabb számában olvastam Kerényi Mária születésnapi köszöntőjét, amelyben a tavaly szeptemberben 80. évét betöltött Vekerdy Tamásról írt.
Ez a köszöntő az antropozófus tanítvány köszöntője az antropozófus mesterhez. Mivel magam nem vagyok antropozófus, indítva érzem, hogy mint egyszerű "mezei" ember, vagy legyünk pontosabbak, "mezei" liberális köszöntsem Vekerdyt, mint saját mesteremet. A köszöntést személyesen is megtettem, amikor valamikor tavaly ősszel felkerestem Tamást Dunakeszin. Nem vittem virágot, és nem is köszöntöttem fel ünnepélyesen. Csak élveztem a jelenlétét, a szokásos sétát, a beszélgetést. Lassan 30 éve ismerjük egymást. Nincs köztünk deklarálva a mester-tanítvány viszony, ez inkább csak a részemről hasonlítható valami ilyesmihez.
- Részletek
- Közzétéve: 2016. január 05. kedd, 13:56
- Közzétette: Fóti Péter
- Találatok: 1369
Jason Preater: Demokratikus gyűlések mindenütt?
Egy demokratikus társadalomnak alapeleme kellene, hogy legyen a demokratikus gyűlés. Akkor miért lehet olyan ritkán jól működő demokratikus gyűlésre bukkanni? Legyen az munkahelyen, szervezeteknél, szomszédok közt vagy akár barátok csoportja esetében, a demokratikus döntéshozás siralmas állapotban van. Hadd mutassam meg ezt néhány példával.
- Részletek
- Közzétéve: 2016. január 01. péntek, 12:30
- Közzétette: Fóti Péter
- Találatok: 2349
Gyűlések, amivel céljaink felé indulhatunk
Henry Martyn Robert egy végeérhetetlen értekezleten ült, ahol a nagyszájúak beszéltek, a komolyabb gondolkodók tartottak a hangos megszólalástól és a csoport nem jutott előre semmiben.
Minden 6 évesnél idősebb tisztában van Robert érzéseivel. Valamennyien ültünk már végig semmibe vesző értekezleteket és konferenciákat. És bár általában ennél grandiózusabb témákról írok, a gyűlések jobbá tétele minden szakma alapvető eleme.
A legzavaróbb valószínűleg az volt Robert számára, hogy a massachusetts-i New Bedford gyűléséért ő volt a felelős. A West Pointban végzős hallgatójaként és az Egyesült Államok hadseregének műszaki tisztjeként tudta, hogy elemezzen problémákat, hogy adjon parancsokat. De ez egy nyilvános ülés volt olyan civilekkel, akikre nem tudta a katonai fegyelmet ráerőltetni.
14 elvesztegetett óra után Robert úgy döntött, addig soha nem tart civil gyűlés, amíg meg nem tanulja a parlamenti eljárásokat. Azokat a szabályokat viszont alkalmatlannak és következetlennek találta.
Így aztán saját szabályokat alkotott és 1876-ban kiadta a "Tanácskozó Testületek Eljárásrendjének Kézikönyve"-t.
- Részletek
- Közzétéve: 2015. december 12. szombat, 18:55
- Közzétette: Miskolczy Zsuzsanna
- Találatok: 781
Anarchia mindenek felett! Hát, hm, hogy is mondjam…
A demokratikus iskolák kacérkodnak a gondolattal. Ha fogsz egy demokratikus alapokon működő, kis közösséget bárhol a világban, mely egyik orcáját a szocialista központosítástól fordítja el, másikat pedig a kapitalista piacmanipulációtól, akkor fix, hogy az anarchiánál kötsz ki.
Az anarchisták viszont nem igazán tudják Summerhillt hova tenni. „Miért nem jött elő Neill sosem a farbával, hiszen ő is anarchista volt?” – kérdik.
- Részletek
- Közzétéve: 2015. december 03. csütörtök, 09:53
- Közzétette: Fóti Péter
- Találatok: 2293
W.B. Curry: Hogyan egyeztethető össze a szabadság eszméje és a stabilitás és a folytonosság az also tagozat munkájában?
Beszélgetés egy képzelt Látogató (L:) és a Dartington Hall iskola vezetője W.B. Curry (C:) között
Education for Sanity (1947) c. könyv 4 fejezetének részlete
L: Utolsó beszélgetésünk után meglátogattam számos osztályt a alsó tagozaton (Junior School). A gyerekek könnyedsége és félelemnélkülisége a felnőttek jelenlétében megjegyzésre méltó volt. Nagy hatással volt rám az, hogy láttam, mennyire céltudatosak és tudják, hogy mit kívánnak tenni. Bármit is kritizálunk ebben az iskolában, azt nagy öröm látni, milyen boldogok és barátságosak a gyerekek. Ez a progresszív irányzat, amit ebben az iskolában látok sokat ígér a jövőnek.
- Részletek
- Közzétéve: 2015. október 24. szombat, 15:46
- Közzétette: Fóti Péter
- Találatok: 1872
Ted Weisgal: Tanítsuk a demokratikus gyűlések szabályait!
A szerző Robert's Rules for Kids c. könyvének előszava
„Minden gyermeket, legyen akármilyen korú, emberszámba kell venni, és meg kell hallgatni.” (1)
A világ nagy részén káosz uralkodik. Mi itt a 21. században pedig puszta nézőivé lettünk ennek a káosznak. Míg a demokrácia azt vallja, hogy az egy-egy közösség által kifejlesztett bölcsesség sokkal áldásosabb, mint az elszigetelt kis csoportok által osztott vélekedések, mégis sokan inkább úgy döntenek, hogy külső szemlélői maradnak a demokratikus folyamatoknak.
Mivel az iskolák dolgozatok és méricskélések helyszíneivé degradálódtak, sok embernek meg sem adatik, hogy demokratikus döntéshozatalban valaha is részt vegyen. Azok pedig, akik valaha részt vettek ezekben, most hallgatásra vannak kárhoztatva. Ám az Amerikai Egyesült Államok nem ilyen alapokra épült. Hanem a „Mi, a nép” elvére. Bár az Egyesült Államok alkotmányának első kiegészítése a szólás szabadságát hirdeti, az emberek már meg sem mernek mukkanni. A kritikus gondolkodást elméleti síkon megvitatják, de gyakorlatba ültetését egy iskolai tanmenet se tartalmazza.
- Részletek
- Közzétéve: 2015. október 21. szerda, 04:47
- Közzétette: Fóti Péter
- Találatok: 1205
Fóti Péter: A jó iskola (közösség – ellenség nélkül)
„Egyének kooperatív csoportja, akik között a kapcsolatok mélyebbek annál, mint amit az elvárt társadalmi szerepek előrnának. Ezek az emberek képesek egymással őszintén kommunikálni, közösen örülni, közösen gyászolni, és egymás helyzetébe magukat beleélni.”(M. Scott Peck:The Different Drum)
Bevezetés
Az alábbiakban megpróbálom vázolni, hogy milyen iskolát tartok jónak a 6 és 16 év közötti gyerekek számára.
Az emberi tanulás mindig interakcióban történik. A gyerekek kapcsolatban állnak a természettel, egymással, a felnőttekkel. A tanulás nem választható el attól, hogy hogyan kapcsolódunk egymáshoz. Ezek a kapcsolatok lehetnek biztonságot vagy bizonytalanságot nyújtók, lehetnek szabadságot nyújtók, vagy a szabadságot korlátozók. Ezek a megállapítások nem csak rövid távú leírását adják, annak ami emberek között történnek, hanem hosszú távú folyamatok részei is, amelyek születésünkkor, vagy pontosabban fogantatásunkkor kezdődnek és halálunkig tartanak. Az emberi agy raktározza ezeknek a kapcsolatoknak a minőséget, és a biztonságos és szabad kapcsolatok kimutathatóan fejlesztik az agyat, új kapcsolatokat hoznak benne létre észrevétlenül egy pillanatban, de tapasztalhatóan hosszú távon.
- Részletek
- Közzétéve: 2015. szeptember 10. csütörtök, 14:28
- Közzétette: Fóti Péter
- Találatok: 3846
Louis Cozolino: Erin Gruwell - A tanárnő, aki tollal és papírral forgatta meg a világot egy csapat gyerek számára
Részlet a szerző Attachment-Based Teaching c. könyvéből
A legnagyobb baj a világgal az, hogy az ostobák és a fanatikusok teljesen biztosak mindenben, az értelmesek pedig tele vannak kétellyel. /Bertrand Russell/
Erin Gruwell egyetemi hallgatóként érkezett az előkelő Newport Beach-ből a kaliforniai Long Beach-beli Wilson Középiskolába tanítani. Bár a két hely közti távolság mindössze 30 mérföld, egy világ választja el egymástól őket. A Wilson az ország egyik legszínesebb etnikai összetételű középiskolájaként híresült el – ez vonzotta Gruwellt is oda. Ám hamar rá kellett jönnie, hogy ami „integráció” címszó alatt fut, az valójában pusztán ellenséges etnikai csoportok egymás mellett élése, a galeri-jelekkel agyonfirkált padok és tankönyvek pedig nagyon nyomorúságos képét adták az osztálytermeknek.
