Megosztás

Gerald Hüther: Lelkesedés-lelkesültség

A lelkesedés dopping az agynak és a szellemnek. Az agykutatás új felismerései – avagy hogyan tanulhatják meg a szülők magukat és gyermekeiket lelkesíteni.

Sajnos felnőtt fejjel az ember csak elvétve emlékszik gyermekkora első élményeire. Arra a boldogító érzésre, amivel kisgyermekként a világ felfedezésére indult. Alig-alig sikerül felidézni az akkori hihetetlen nyitottságot, formáló-alakító kedvet és a felfedezéssel járó örömöt. Csupán egy homályos emléknyom marad arról az egész testet felkavaró lelkesedésről, ami magunk és a világ felfedezése és formálása közben akkoriban létrejött bennünk. Ha ezek az emlékek hozzáférhetőbbek lennének, a felnőtt-lét sok gondja, problémája és nehézsége nem létezne.

Megosztás

Gerald Hüther: Úton egy más iskolakultúra felé: A szellemiség és a gondolkodásmód jelentősége neurobiológiai nézőpontból

Forrás:  http://www.sinn-stiftung.eu/downloads/auf-dem-weg-zu-einer-anderen-schulkultur.pdf

Albert Schweitzertől származik az a megszívlelendő figyelmeztetés, hogy a világ gyógyulása nem új intézkedések kérdése, sokkal inkább egy új gondolkodásmódé. Miután az elmúlt évszázadban meg kellett élnünk, hogy a magukat „gyógyulást hozónak”nevezők fellépése és eszméik elterjedése milyen elképzelhetetlen szenvedéssel végződött,  nagyon is érthető, hogy nyelvünk még ma is felmondja a szolgálatot és agyunkban heves vészreakció játszódik le, ha Albert Schweitzer figyelmeztetésést megpróbáljuk jól olvasni és értelmezni.

Megosztás

 

Gerald Hüther: Az iskola kedvetlen kötelességteljesítőket produkál

Interjú a Der Standard c. bécsi napilapban 2012 április 15

Standard:Ön azt állítja, hogy a tartós tanuláshoz mindenekelőtt lelkesedésre van az agynak szüksége. De működhet –e egyáltalán a tanulás kényszer nélkül?

G.H.: Akikre most szükségünk van – és ezt bárki, aki a gazdasági vagy a tudományos életben munkálkodik megerősítheti - , azok nem a rendes, kötelességteljesítő emberek, akik mindent megcsinálnak, amit mondanak nekik, vagy akik mindent kívülről megtanulnak, hanem azok a fiatal emberek, akik egyéni kreativitásukkal, egyéni ötleteikkel odaadóan képesek elmerülni egy témában. Akiknek indíttatásuk van arra, hogy valamit felfedezzenek vagy megalkossanak. Ezt pedig nem lehet elérni azzal az „idomító” és jutalmazásra építő rendszerrel, ami jelenleg az iskolában működik. Ez a dolog egyik része. A másik része pedig az, hogy az agykutatás időközben képessé vált annak bizonyítására,  hogy agyunkban csak akkor változik meg valami, ha az adott dolog magával ragadja,lelkesíti az embert. Az agy nem izom, amit sok gyakorlással edzésben tarthatnánk. Csak akkor történik benne maradandó változás, ha az illető, aki tanul, fontosnak ítéli meg a maga számára azt, amit tanulni akar. Ha valakinek vmi személyes jelentőséggel bír, akkor az megérinti őt és csak ekkor –amennyiben hagyta magát egy téma által megérinteni, felkavarni - indulnak be az agy érzelmi központjai. Mindannyiszor, ha ezek az emocionális centrumok aktiválódnak, a középagy bizonyos sejtcsoportjai hosszú nyúlványaikon keresztül egyfajta tápanyagot bocsájtanak ki magukból (úgynevezett neurotranszmitter-koktél). Ez a tápanyag „ trágyázza” meg a lelkesedés állapotában már aktiválódott neuronális hálózatokat és ez a folyamat vezet aztán ahhoz, hogy mindig az marad meg igazán az emberben, amit lelkesedéssel, szenvedéllyel tanult.


Látógatóink