“Iskoláink rettenetesek. Nem szolgálják a felnőttek érdekeit, és nem szolgálják a gyerekek érdekeit sem. Azt állítják magukról, hogy „objektív” tudást tanítanak, ami csak leplezi azt, hogy igazából a tekintélytiszteletre nevelnek. Az iskolában a konfliktusok elkerülését oktatják, a tradíció előtti hajlongást, amit a történelem egy meghatározott szemléletével igazolnak. Az egyenlőségről és demokráciáról prédikálnak, miközben elbutítanak sok gyereket, és szigorúan ellenőrzik a tanárokat. Nemcsak azt tanítják, hogy mindenki hallgassa el azt, amit gondol és érez, hanem azt is, hogy tegyen úgy, mintha azt érezné és gondolná, amit mond. Kitörni ebből a rendszerből nem könnyű feladat, se a tanárnak, se a gyerekeknek. Hosszú harc, amíg rájön valaki arra, hogy nem kell azt csinálnia, amit mások mondanak neki, és nem kell olyan embernek lennie, amit mások elvárnak tőle. Mégis ez a harc egy lépés az újrakezdéshez, ahhoz, hogy olyan tanárok legyünk, amire korábban nem tartottuk magunkat képesnek.” (The Open Classroom)
(Our schools are crazy. They do not serve the interests of adults, and they do not serve the interests of young people. They teach “objective” knowledge and its corollary, obedience to authority. They teach avoidance of conflict and obeisance to tradition in the guise of history. They teach equality and democracy while castrating students and controlling teachers. Most of all they teach people to be silent about what they think and feel, and worst of all, they teach people to pretend that they are saying what they think and feel. To try to break away from stupid schooling is no easy matter for teacher or student. It ‘is a lonely and long fight to escape from believing that one needs to do what people say one should do and that one ought to be the person one is expected to be. Yet to make such an escape is a step toward beginning again and becoming the teachers we never knew we could be.)
