Jürg Jegge: A butaság tanulható!

Tapasztalatok iskolai “kudarcgyerekekkel”.

Fordította:

Járai-Felvidéki Szilvia és Járai Jeromos

Forrás:

http://www.spiegel.de/spiegel/print/d-14326704.html

A hazájában dalszerzőként és bestseller-íróként is hírnevet szerzett Jürg Jeggét, egy kisegítő iskola vezetőjét az új Pestalozziként ünnepelnek Svájcban.

Mikor Jürg Jegge reggelente elkezdi a tanítást, először is kávét főz magának és a tanítványainak. Míg azok a kerek asztal körül vajas kenyeret kennek, együtt megbeszélik a napi programot. Az egyik fiatal egy gőzgépet akar összeszerelni, egy másik mellette a kézműves-műhelyben szeretne tevékenykedni, a harmadik diák egy német tollbamondással kíván foglalkozni-mindennapok egy igen fontos iskolai kísérletben, ami a svájci iskolai hatóságoknak szemet szúrt és amit támadásba is vettek.

Zürich Tartomány négy falujában pedagógusok kísérik a 6-6 főt számláló, lakásotthonokba bekvartélyozott diákokból álló csoportokat,akik között iskolai teljesítményzavarral és magatartási problémával küzdők is vannak és akiket másutt kisegítősként kezelnének.

A vállalkozás motorja az iskolavezető Jürg Jegge (36),aki a követői számára maga az új Pestalozzi, ellenségeinek viszont szélhámos, kommunista,sőt: „homoszexuális”, netán a „kislányok megrontója”.

Jegge semmikép sem nevezhető egy „derék” iskolaigazgatónak. Az életvidám, túlsúlyos, ráadásul kisnövésű tanár mellesleg a leghíresebb svájci népdal-szerzők közé tartozik. Irónikus-vicces sanzonjaiban különösen szívesen veszi célba a kispolgárok életét és képmutatóan felfokozott moralitását. A rossz hírnévvel bíró Jegge ugyanakkor mint elkötelezett, reformokért harcoló iskolavezető is ismert.

Mint annyi más pedagógusnak, neki is be kellett látnia, hogy a speciális nevelési igényű gyerekek számára létrehozott elkülönítő oktatás éppen a céljaival ellentétes hatást ér el: ahelyett, hogy a gyerekeket a többségi iskolába illetve később a munka világába visszavezetné, a környezet „gyagyás kívülállóinak” bélyegzi a tanoncokat.

Ez a szerep különösen jól illeszkedik azokhoz a jól beszabályozott gyerekekhez, akik valóban egyre butábban viselkednek, ami egy végzetes körforgáshoz vezet az erősödő kisebbrendűségi érzés és a csökkenő teljesítmény között, amit a kisegítő iskolák csak még felerősítenek.

Más pedagógusoktól eltérően azonban Jegge azt a következtetést vonta le mindebből, hogy ezt az ördögi kört csak úgy lehetne megszakítani, ha a kisegítő iskolai elkülönítő „gettók” helyébe egy, a gyerekek szociálisan ép környezetben történő terápiás kísérése lépne.

Jegge abból indult ki, hogy a kisegítősök éppen az iskolába lépés időszakában túlzottan nagy nyomásnak vannak kitéve a szüleik részéről a beilleszkedés-alkalmazkodás irányába, és nincs meg a saját fejlődésükbe vetett hitük. Ezért építette fel a tanítását lazább beszélgető órákra alapozva, annak érdekében, hogy először „a bátortalanságon, a bizonytalanságon és a félelmeken túl lehessen lépni”.

A csak és kizárólag kényszerhez és büntetéshez szokott gyerekek mindenekelőtt vad agresszióval reagálták le a felnőttek iránt érzett gyűlöletüket. Mindez a fegyelmezéshez szokott szülőket dühössé tette, mivel Jegge a megkövetelt iskolaigazgatói szerepnek nem volt hajlandó eleget tenni.

Először csak, miután a fiatalok már több hónap elteltével túlléptek a tomboló-fázisukon, ébred fel bennük fokozatosan a szaktárgyak iránti érdeklődés és a tanulásra való hajlandóság. Ezután gyakran maguk kérik az iskolai órákat és Jegge -kisegítő iskolai szinthez mérten – látványos tanulási eredményekről tudott beszámolni. Egy fiú például, aki a korábbi alkalmazkodási kényszer elleni egyfajta dacos ellenszegülésből soha nem tudott még csak betűzni sem, néhány nap alatt megtanult folyékonyan olvasni. Egy másik tanuló a több iskolai évre szánt számtan tananyagot pár hónap leforgása alatt teljesítette.

Jegge terápiás eljárása ugyanakkor felébresztette a gyerekekben a szüleikkel szembeni kritikai érzéket, akik egyébként a kisegítő iskolai tanárban olyan ellenséget láttak, aki a gyerekeik és köztük felerősödő elidegenedésért felelős. Riadóztatták a helyi iskolai hatóságokat, hogy a nonkomformista tanárt külső szabályozással és kötelezettségeire való hivatkozásokkal befegyelmezzék. De Jegge kitartott állításai mellett, miszerint a kisegítős tanulói butasága aligha veleszületett, sokkal inkább szerzett-tanult tulajdonság. Összegyűjtötte a terápiás eljárásainak eredményeit alátámasztó bizonyítékokat és „A butaság tanulható” címmel megjelent könyvében nyilvánosságra hozta azokat: a könyv megrázó beszámoló fiatalokról, akik látszólag rendezett viselkedést mutatnak, de akik az életüket mint állandó tortúrát és túlterhelést élték meg egész addig, amíg Jegge vezetése alatt egy újfajta önbizalomra szert nem tettek.

A mindenféle tudományos szépítgetés nélkül íródott, elsősorban a szülők számára szakkönyvként megjelentetett mű slágernek bizonyult. A könyvből néhány hónapon belül több kiadást kellett utánnyomtatni. Csak a németnyelvű Svájcban több mint 6oooo példányt adtak el belőle. Németországban most jelenik meg új kiadásban ez a „felrázó könyv” (Jürg Jegge: Dummheit ist lernbar-Kösel Verlag, München, 198o).

A kisegítő iskolák különlegesnek nevezhető esetében Jegge nyilvánvalóan azt helyezi előtérbe, ami a normál iskolák diákjait is megnyomorítja :a környezet értetlenkedését, az állandó túlterhelést és a félelemérzetet. „Amikor én a saját magányos, megnyomorított,”hülye” tanulóimról beszélek- nyilatkozott Jegge -, akkor nyilvánvalóan azokról az ugyanígy megalázott emberekről is mondok valamit, akiket senki nem hív „hülyének”, mégis hasonlóképpen szenvednek a saját félelmeiktől.”

A sikerkönyv olvasói levelek áradatát indította el, melyek olyan felnőtt emberektől érkeztek, akik Jegge állításait saját élettapasztalataikkal támasztották alá. Ezek az írások jó okot adtak Jeggének egy második könyv megírásáshoz (Jürg Jegge:„Angst macht krumm”-A félelem megnyomorít), amiben a normál iskolákban uralkodó teljesítménykényszer ellen száll vitába.

A publicisztikai siker és a nyilvánosság megnövekedett érdeklődése Jegge pedagógiája iránt végül rábírta a zürichi iskolai hatóságokat, hogy a „renitens kívülállónak” adjanak egy esélyt arra, hogy új koncepcióját kis iskolai csoportokban is kipróbálja és továbbfejlessze.

Az úgynevezett „rehabilitációs-pedagógia” ezen programja, amely a diákoknál egy valamelyest egészséges identitás felépítését van hivatott szolgálni, teljes odaadást kövel az embertől (Jegge). A kisegítő iskola igazgatója mint terapeuta a nap 24 órájában elérhető kell, hogy legyen.

Mindez azonban Jürg Jeggének nem várt nehézségeket is hozott: amikor például mint dalszerző lép fel a Svájci Kisszínház színpadán, „gyakran 5 perccel a fellépés után már mennem is kell, mert valahol egy hajdani diákom vár, akinek egy sürgető problémánál tanácsra van szüksége”

(Visited 3 times, 1 visits today)
Fóti Péter

Fóti Péter

A demokratikus nevelés elkötelezett szószólója

Share on facebook
Share on email
Share on linkedin

Hasonló cikkek

Közgyűlés

Egyesületi Közgyűlés 2022 október 8-án szombaton 10.00-kor

személyes és online Helyszín: Budapest 1022 Herman Ottó út 27/a. I.em. 4. Szeretettel meghívunk minden egyesületi tagot és szimpatizánst! A közgyűlés nyilvános, bárki jöhet, és bárki tehet javaslatot napirendre. Napirendi javaslatok eddig: Napirend: Közgyűlés tisztségviselőinek megválasztása (levezető, jkv-vezető, hitelesítők, stb.) Napirend összeállítása

Tovább olvasom »

Kapriole:szabad, demokratikus iskola

(részletek az iskola bemutakozó füzetéből) fordította: Felvidéki Szilvia Az 1997 óta államilag engedélyezett  Kapriole egyike a Németországban működő kb. 1oo demokratikus iskolának. Mintegy 15o diákjával az egyik legnagyobbnak számít a Szabad Alternatív Iskolák Szövetségének (BFAS) egymással összefogásban álló intézményei közül.

Tovább olvasom »