Megosztás

W.B. Curry: Verseny és érdemjegyek

 

Könyvrészlet W.B. Curry The School (1934) c. könyvének 3. Fejezetéböl (54-56. oldal)

 

[...] Másodsorban a verseny rossz, mert felmenti a tanárt annak terhe alól, hogy igazi fajta inspirációt nyújtson. Vegyük például az esetet, amelyben Johnny történelmet tanul: Johnny azért tanul történelmet, mert érdekli, vagy mert tanulnia “kell”, vagy a kettő kombinációja. Az iskolai munka nagy része, talán a majdnem minden azért történik, vagy azzal kapcsolatos, hogy a gyerek érdeklődik az őt körülvevő világ iránt. Ebben az esetben, ha a gyerek érdeklődése jelen van, akkor minden mesterséges támogatás mint például a verseny felesleges. De most vegyük azt az esetet, hogy Johnny eddig még nem mutatott érdeklődés a történelem iránt (bármelyik iskolai tárgyat ide vehetjük példának). Mi mégis azt gondoljuk, hogy valamilyen okból kívánatos volna, hogy történelmet tanuljon.

Megosztás

W. B. Curry: Büntetések, jegyek nélkül: 15 év iskolavezetői tapasztalata

 

A fordító elöszava:

W. B. Curry (1900‒1962) 26 éven át, 1931‒1957 között vezette az angliai Devon megyében a Dartington Hall-i demokratikus iskolát. 1947-ben az Oktatás és nevelés a lelki egészség érdekében (Education for Sanity) című könyvében összefoglalta nevelési, oktatási gondolatait. A könyv fülszövegét Bertrand Russel írta: „…a könyv azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyeket haladó gondolkodású szülők tesznek fel a progresszív (al-ternatív) oktatással kapcsolatban. Remélem, széles körben olvassák majd, és miközben olvassák, egyet is fognak vele érteni, mert az írás meggyőző és nem provokatív. Curry úr nagy tapasztalattal rendelkezik, amelyet először Angliában, majd az Egyesült Államokban szerzett iskolavezetőként. Ma a Dartington Hall iskolát vezeti nagy sikerrel. Három gyerekem hozzá járt iskolába, ennél fogva jól ismerem őt. A könyv nagyon olvasmányos, és mindazon szülők érdeklődésé- re számot tarthat, akikben kétségek élnek a hagyományos oktatási módszerekkel kapcsolatban.” Az alábbi fordítás a könyv elsö fejezetéből készült.

Megosztás

Dartington Hall demokratikus iskola (1926-87)

Az iskolát az amerikai milliomos Elmhirst házaspár alapította, akik 1926-ban megvették az dél-angliai Devon megyében Totnes városka melletti, kiterjedt Dartington Hall birtokot. A birtokon számos mezőgazdasági és ipari vállalkozás mellett egy iskolát is létrehoztak, amelyet eleinte maguk igazgattak. 1930-ban döntöttek úgy, hogy az iskolának saját igazgatóra van szüksége.

Választásuk az akkora már iskolaigazgatói tapasztalattal rendelkező William Burnlee Curry(1900-1962)-re esett. Curry 1957-ben egészségügyi okokból visszavonulni kényszerült. 1962-ben autóbaleset áldozata lett.

Curry után az iskolának még hat igazgatója volt. Az iskolaigazgatókat a Dartington Hall-i birtok intéző bizottsága választotta ki, nem mindig szerencsés kézzel. Ennek ellenére az iskola prosperált. Elveiben továbbra is úgy működött, mint azt Curry kialakította.

Az iskola bezárásáról a birtok intézői döntöttek 1987-ben, a gyerekek és a tanárok ellenére. Az iskola három volt tanára az iskola bezárása után a gyerekek egy részével együtt megalapította a SANDS demokratikus iskolát a közeli Ashburton-ben. Ez az iskola jelenleg is működik. A Dartington Hall-i iskola múltjáról az egykori tanárok és diákok által működtetett honlapon található még információ: . Ma azok az iskolák, amelyek a Dartington Hall-i iskolához hasonló önkormányzatokat működtetnek, demokratikus iskolának nevezik magukat. Világszerte 200 és 300 között van a számuk. Nemzetközi szervezetük a IDEC (International Democratic Education Conference), Európai szervezetük az EUDEC (European Democratic Education Community). Ennek magyar tagszervezete a 2011-ben alakult Demokratikus Nevelésért és Tanulásért Egyesület , azaz ez a honlap, ahol ez a cikk is olvasható!

Itt összegyüjtöttük mindazt, ami magyarul az iskoláról hozzáférhetö:

Megosztás

Fóti Péter: Nincs jó büntetés

A Dartington Hall iskola önkormányzatának tapasztalatai

Az önkormányzat egy állandóan változó rendszer, nem lehet egyszer és mindenkorra kitalálni. Az alapelvei persze fontosak és szeretném, hogy elterjedjenek. Az egyik legfontosabb alapelv, hogy az iskola egy működő társadalom, nem csupán gyerekek és tanárok halmaza, ahol a gyerekek tanulnak és parancsoknak engedelmeskednek. Egy elő társadalom soha nem statikus, és még alkotmányos elvei is változhatnak egyik évről a másikra. Ha visszatekintünk az elmúlt századok történetére, akkor azt láthatjuk, hogy az erőszak helyére lassan a meggyőzés lép. Az embert meg lehet győzni, ha megmutatják neki cselekedetei lehetséges következményeit. Néha ugyan vissza kell térni a nyers erőhöz, mert időről-időre megmutatkozik az emberek nyughatatlansága. De jó lenne, ha erre egyre ritkábban kerülne sor. Ehhez mindenkinek jobban kellene értékelnie a kíváncsiságot, a kalandokat, a változásokat, hiszen ezek révén ismerhetik föl az emberek, hogy van választási lehetőségük.

Amikor Dartington Hall vezetését 1931-ben W.B. Curry átvette, gyanakodott az önkormányzatra. Amennyire más iskolák önkormányzatait ismerte, azt gondolta, hogy azok túlzottan sokat kormányoznak és túlzottan sok büntetést alkalmaznak. Mint minden érzékeny, ember ö is hajlott az anarchizmusra és nem könnyen fogadta el, hogy a törvények és a kormányzás szükségszerű.

 

Megosztás

Bill Curry: A Dartington Hall iskoláról

II. rész

Megjelent a „Dartington Hall – The History of an Experiment” c. kötetben (Fhoenix House Ltd., London 1958, 195-219.old.)

Fordították: Ginter Zsuzsa, Miskolczy Zsuzsanna, Gömöri-Hargitay Réka, Fóti Péter, Vantulek György

Az első rész itt olvasható: Bill Curry: A Dartington Hall iskola

Az én nevelésről alkotott filozófiám két alappillére a következő: mély elkötelezettség a gyereket tisztelettel és szeretettel való nevelés iránt, ahol nem a másik ember céljai eléréséhez szükséges eszközként tekintünk rájuk, valami megformálandó gyurmaként; és szinte teljes elköteleződés a béke iránt, egy barátságosabb, egymással figyelmesebben viselkedő populáció iránt. Mindez szenvedélyesen meggátol abban, hogy felelősséget vállaljak a nevelés olyan formáinak éltetésében, mely úgy tűnik, éppen, hogy megnehezíti egy békés világ kialakítását. Soha nem szabad elfelejteni, hogy egy iskola, és különösen egy bentlakásos iskola, egy élő közösség. Megtestesíti, akár tudatosan és szándékosan, akár nem, azt a fajta hozzáállást, amelyen a társadalom és annak tagjai, illetve a tagok közti kapcsolat alapul. Mindennapi életét áthatják jól megszokott elvárások , mint például hogyan fognak tagjai valószínűleg viselkedni, illetve hogyan kellene viselkedniük. Egy értékrend, amely ha nem is teljesen vagy tudatosan megfogalmazott, magától értetődően ott lesz jog- és szabályrendszerében, szankciókban – ha vannak – amelyeket kiró. A megszokott elvárások és a magától értetődő értékek ezen kerete az erkölcsi nevelés legjelentősebb forrása. Kevés kétségem van afelől, hogy sokkal fontosabb, mint bármi más, amit pusztán szavakkal mondunk.


Látógatóink