Megosztás

 Fóti Péter: Beszélgetés három harzbergi gyerekkel.

2018 december, Lüdge, Észak Német Vesztfália, Németország

David Gribble fontos elve volt, hogy egy iskolában mindig kérdezzük meg a gyerekeket is arról, hogy mi a véleményük a helyröl, ahol napjaik jó részét töltik. Ezért, amikor ott jártam az utolsó nap reggelén megkértem három gyereket, hogy jöjjenek velem és egy kicsit beszélgessünk. A neveket megváltoztattam.

(Beszélgetés Abby-vel, Sigfried-del és Severin-nel a harzberg-i iskolában, ahol jóformán nincs frontális oktatás, van viszont önkormányzat.)

Bevezető:

31 gyerek tanul önállóan a harzbergi iskolában, minden nap órákon keresztül, a nélkül, hogy frontalisan tanítanak őket {rövid kivételekkel}. Napi háromszor gyűlnek körbe, problémákat megbeszélni, elkészült dolgaikat bemutatni megbeszélni, értékelni. Ha éppen nincs egy tanár se jelen nem zavarja őket, minden ugyanúgy folyik, mint mindig. Meg ebed közben is tanácskoznak, döntenek, ha kell és szükséget érzik. Jó érzés köztük lenni, segíteni nekik átnézni az írásműveket, vagy válaszolni arra, bármit amit kérdeznek.

(1918 december 5)

Hogyan kerültetek ide? Tetszik-e nektek, mit változtatnátok? Milyen ez az iskola más iskolákhoz képest?

Abby: Egy barátnőm M. ide járt. Akkor még kicsi voltam, de anyukám ide telefonált, és megkérdezte, hogy van-e hely. 7 éves voltam, amikor ide kerültem. Egészen jónak találom. Nincs mit ezen javítani.

Sigfried: Ide kerültem, mert az anyukám itt (a környéken) tanárnő. Ö ismerte Steffi-t és Falko-t. 6 éves voltam, amikor idekerültem. Nem változtatnék, Azazhogy amin változtatnék, az az, hogy a délelőtti fél órás szünet legyen egy ¾ óra. De csak ezt változtatnám.

Severin: Nem is tudom, hogy hogyan kerültem ide. Voltam látogatni, aztán a szüleim bejelentettek ide.

Abby: Ami jó az az, hogy el lehet dönteni, hogy mit tanulsz. Jó, hogy ebben a felnőttek támogatnak. Mindenki eldöntheti, hogy mit akar csinálni. Amit éppen ebben a pillanatban, tanulni akar.

Sigfried: Ez éppen a különleges ebben az iskolában. Tanárok ebben segítenek.

Abby: Azért itt sem lehet mindig azt csinálni, amit az ember szeretne. Ha valaki túl sokat csak ír, akkor számolnia kell, vagy angolt. Viszont itt van nálunk a J., aki olyan matek feladatokat ad, amit még Steffi és Falko sem tud megoldani. Steffi 8-os feladatokat ad neki, amiket meg tud oldani.

Megosztás

Fóti Péter: A kiegyensúlyozott gyerek

Bevezetö

Elgondolkoztam azon, hogy milyen lehet az a társadalmi környezet, amelyben a gyerekek örömmel tanulnak. Egy ideális képet szeretnék rajzolni, de reális ideálist. Ez azt jelenti, hogy egy gyerek kiegyensúlyozott maradhat, ha a felsorolás nem minden pontja teljesül, de azt gondolom, az igazán jó környezetben mindennek ott kell lennie. Ha valami hiányzik, érdemes rajta elgondolkodni, mert minden hiány oda vezethet, hogy a gyerekek tanulási kedve alábbhagy.

Az alapok

Toleráns környezet a gondolkodásbeli, érzelmi és identitásbeli különbségekkel kapcsolatban. A különbségekkel kapcsolatban a gyerekek nem éreznek el nem fogadást és szégyent. A környezet a részvételre ösztönöz, Igazságosság uralkodik.

Megosztás

Falko Peschel: Az iskola, ahol a gyerekek eredményesen és értelmesen  tudnak és akarnak tanulni.

 

(részletek Falko Peschel: Offener Unterricht Schneider Verlag 2009. c. könyvéből)

A szerkesztő bevezetője

Nem tudom, hogy a magyar pedagógiai irodalomban használatos-e a nyitott tanítás (Offene Unterricht) kifejezés. Ha nem, akkor jó lenne, ha bevonulna a tudatunkba, mégpedig azzal a gazdag tartalommal, ahogy ezt Falko Peschel leírta 2002-ben irt kétkötetes munkájában. A munkában a szerzö számos reformpedagógia irányzatot értékel (Montessori, Dalton terv, Freinet). Ugyancsak szól a demokratikus iskolák mozgalmáról is (Summerhill – A.S. Neill). Peschel képes arra, hogy a legjobb hagyományokból merítsen, a nélkül, hogy egyik irányzathoz kötné magát. Legközelebb állnak hozzá Celestine Freinet és A.S. Neill nézetei. De még őket se majmolja kritika nélkül. Neill számára a tanítás mikéntje nem sokat számított. Megelégedett azzal, hogy felmentette a gyerekeket a kötelező óralátogatás alól, de felmentette a tanárokat is az alól, hogy komolyan foglalkozzanak azzal, hogy miként lehet intellektuális területeken is a legtöbbet „kihozni” a gyerekekből. (Ez persze nem jelenti azt, hogy ne becsülnénk mindenféle emberi tehetséget, amiből nagyon sokféle van, és amelyeket a tradicionális iskola nem sokra becsül) Mert erre csak akkor kerülhet sor, ha nem a szabadság szóval zsonglőrködünk, hanem megpróbáljuk annak tartalmi dimenzióit is kibontani.

Megosztás

Fóti Péter: Miért tanulunk?

 

Ha visszaemlékezek iskolás éveimre, világossá válik a mechanizmus, ahogy az iskola müködött:

A tananyagot feladták nekünk. Nem kérdezték, hogy mi a véleményünk róla. Megtanulni azért kellett, mert, ha nem tettük, akkor gyenge dolgozatot irtunk, vagy rosszul feleltünk. Aki szerette a szüleit, (tanárait?) az ilyet nem tett. Hogy az egész rendszer arra vett rá, hogy olyasmit tanulj, amihez semmi közöd nincs, hogy ugy tanuld, ahogy megmondták neked (elsösorban biflázva) és leginkább egyedül.

Ezért van sokunkban, tudatalatt rossz érzése, ha a mai iskola még mindig ezt erölteti. E helyett egy ujfajta nevelés, ujfajta tanulmányok sok dimenzióban szabadságot adnak a gyerekeknek, olyan dolgokra adnak szabadságot, amit szinte el sem tudunk képzelni, mert mi magunk soha nem élhettünk ezekkel a lehetöségekkel.

Megosztás

Louis Cozolino: Erin Gruwell - A tanárnő, aki tollal és papírral forgatta meg a világot egy csapat gyerek számára

Részlet a szerző Attachment-Based Teaching c. könyvéből

A legnagyobb baj a világgal az, hogy az ostobák és a fanatikusok teljesen biztosak mindenben, az értelmesek pedig tele vannak kétellyel. /Bertrand Russell/

Erin Gruwell egyetemi hallgatóként érkezett az előkelő Newport Beach-ből a kaliforniai Long Beach-beli Wilson Középiskolába tanítani. Bár a két hely közti távolság mindössze 30 mérföld, egy világ választja el egymástól őket. A Wilson az ország egyik legszínesebb etnikai összetételű középiskolájaként híresült el – ez vonzotta Gruwellt is oda. Ám hamar rá kellett jönnie, hogy ami „integráció” címszó alatt fut, az valójában pusztán ellenséges etnikai csoportok egymás mellett élése, a galeri-jelekkel agyonfirkált padok és tankönyvek pedig nagyon nyomorúságos képét adták az osztálytermeknek.


Látógatóink