Megosztás

A. S. Neill: Egy iskolamester naplója (1915) - részletek

IV. rész

      

16. fejezet

176. o.

 

Micsoda fantasztikus nap volt a mai! Úgy tizenegy óra tájban kopogtattak a terem ajtaján, és egy fiatal hölgy lépett be.

- Ó, Istenem! – kiáltottam fel. – Dorothy! Hát téged meg mi szél hozott errefelé?

- Épp Edinburgh-ba megyek – magyarázta - , tudod öregem, turnézom.

Dorothy színésznő egy zenés komédiákat játszó vándortársulatnál, és nagyon régi barátom. Bámulatos egyéniség, maga a móka és csibészség megtestesítője, de ha arról van szó, nagyon komoly is tud lenni.

Ránézett a gyerekeimre, összecsapta a kezét, úgy kiáltott fel:

- Nahát! Te tényleg ezeket a gyerekeket tanítod? Tarts nekem is egy órát! – azzal beült Violet Brown mellé a padba. Hálát adtam a Jóistennek, hogy sosem akartam a tiszteletet kivívni az osztályomban.

Megosztás

A. S. Neill: Egy iskolamester naplója (1915) - részletek

III. rész

      

14. fejezet

150. o.

Péntek este a faluházban előadást tartottam „Gyerekek és szüleik” címmel – jó sok szülő jött el kíváncsian, vajon mit tudok én nekik erről mondani. Az előadás után megkértem őket, hogy tegyék fel kérdéseiket.

- Mit mondana annak az embernek, akinek a fia nem csinálja, amit mondanak neki? – kérdezte Brown, az asztalos.

- Megkérném azt az embert, hogy nézzen magába, vajon volt-e joga azt parancsolni a gyerekének, aminek a fia ellenszegült. Például, ha maga megparancsolná Jim fiának, hogy ne fütyürésszen, mialatt maga olvas, az a korával és testméretével való visszaélés volna. Amennyire én Jimet ismerem, biztosan abbahagyná viszont a fütyülést, ha szívességként kérné tőle.

- Csak nem kérhetek a saját fiamtól szívességet! – mondta.

Csak mosolyogtam.

- De más gyerekektől igen. Hiszen nem ragadja meg a gallérjánál fogva Fred Thompsont, és ordítja a fülébe, hogy „Most azonnal add fel azt a levelet a postán!” Finoman megkéri, hogy „Légy szíves, légy jó gyerek, és add fel azt a levelet a postán!” És Fred ezerszer szívesebben adja majd fel a maga egyetlen levelét, mint az apja tonnányi küldeményeit.

A közönség nevetett, Fred apja pedig megszólalt:

- Ó, atyám! Milyen igaza van, mester!

- Kisgyerekkoromban utáltam, amikor arra kényszerítettek, hogy a kertünket gazoljam, – folytattam – ám a szomszédban boldogan szöszöltem órákig is. A gyerekek szeretnek szívességet tenni.

- Na, ja! – vágott közbe Brown. – Ha ott a penny jutalom kilátásban, akkor igen!

Megosztás

A. S. Neill: Egy iskolamester naplója (1915) - részletek

II. rész

  

4. fejezet

45. o.

Egy fiatal tanfelügyelő állított ma be hozzánk. Tantárgya a kézírás, és elméletei is vannak a témában. Nekem is vannak. Úgyhogy érdekes beszélgetést folytattunk.

Ő úgy gondolja, hogy a kézírás egy gyakorlati tudomány, ezért úgy kell megtanítanunk a gyerekeket írni, hogy ezzel a tudással a birtokukban tizennégy éves korukban képesek legyenek egy állást megszerezni.

Szerintem, a kézírás egyfajta művészet, olyan, mint a szabadkézi rajz. Az én nézetem a helyénvalóbb, mert az övét is magában foglalja. Ha össze kéne mérnünk az erőnket, simán megverném tollforgatásban. Nem értettem, min aggódik annyira. Mit számít a stílus? Az a művészet teszi széppé az írást, amit a stílusba fektetünk bele. Két óra alatt megtanítok egy gyereket írni; egyszerűen csak lassan kell írnia ahhoz, hogy szép is legyen. Én a régi típusú tanítói kézírást kedvelem; a laza csuklóval írt kerek betűket a vastag lefelé és vékony felefelé mutató vonásokkal. Szeretem az „m” betűket a szép kapcsolódásaival középen. A Times másolófüzete az etalon – számomra. De ennél többet miért is szólnék a témáról. Kár lenne a tintáért.

Megosztás

A. S. Neill: Egy iskolamester naplója (1915) - részletek

I. rész

The Hogarth Press, London, 1986 (első kiadás: Herbert Jenkins Ltd, 1915)

 

Kisfiú koromban, olyan iskolába jártam, ahol a gyerekek mindig boldogan duruzsoltak. Szabadság iránti szeretetem innen, ebből a szabad életből ered, ezt a könyvet pedig egykori tanítómnak, az iskolamesternek: édesapámnak ajánlom.

 

1. fejezet

"Személyes reflekciókat avagy véleménynyilvánításokat az osztálynaplóba bevezetni tilos!" - szól a skót iskolai rendtartás nagykönyve.

Áthidaló megoldásként hát úgy döntöttem, hogy vezetek egy saját naplót. A hivatalos naplóba leírom mindazokat a csip-csup dolgokat, mint például, hogy Mary Brown himlős lett, és hogy mennyire aggódtam amiatt, hogy másokat is meg fog fertőzni. (Mellesleg az aggodalmam valóságos: nem akarom, hogy az iskolát bezárják; bármelyik nap kezdődhet a nyári szünet.)

Az oktatásról szóló gondolataimat saját naplómba fogom írni. Azt hiszem, javarészt elég eredeti dolgok lesznek, mert magam az oktatást illetőleg nem ismerek el semmi szaktekintélyt, és olyan könyvet sem, amiből gondolatokat meríthetnék.

Megosztás

Szerb Antal: Görögország a görögök előtt

„Már a régi görögök is ismerték a bőrt", így figurázta ki annak idején Karinthy Frigyes a régi Uránia Tudományos Színház ismeretterjesztő előadásait. Ebből a közmondássá vált mondatból is kitűnik, hogy minden dolog ismerete a görögöknél kezdődik. Mindnyájan tudjuk ugyan, hogy voltak nagy keleti kultúrák, egyiptomiak, babiloniak, kínaiak, a görögök előtt is, de ezeknek a távoli népeknek tudása a mienkkel alig függ össze; amit mi tudunk, azt a görögök tudták először.

Még nem ment tehát át a köztudatba az, ami pedig vagy ötven esztendő óta nyilvánvaló tény: hogy maguk a görögök is örökölték tudásukat, sok tekintetben már a készbe ültek bele, magán a görög földön már előttük járt egy nagynevű civilizáció, a prehellén kor műveltsége.

Megosztás

Paula Underwood: Ki szól a farkasok nevében?

indián történet

Sok-sok évvel ezelőtt olyan sokan lettünk, hogy szűk lett az erdő népünknek.

Kiküldtünk ifjakat, hogy találjanak új földet, ahol folyhat tovább régi életünk.

Elmentek és visszatértek... Mindegyiknek volt javaslata... Mindegyiké más...

A népnek pedig döntenie kellett, hogy melyik volna az igazán megfelelő.

Megosztás

Fóti Péter: Kengyel, Matula, Tutajos és a szex

(Fekete István: Tüskevár c. regényének margójára)

"A tragédia pedig nagy: hiába olvassa el valaki a Tüskevárat, nem lesz belőle férfi, ahogyan Tutajosból az lehet. Matula tanítása így közvetítéssel csak korlátozottan ér célba. A többség a Kengyel-szerű tanárok uralma alatt megmarad gyereknek, még akkor is, ha elérik a felnőtt kort."

Megosztás

Helmut Zöpfl: A kis herceg a Pedagógusnál

 

- Jó napot! - mondta a kis herceg.

- Egész mondatokban beszélj! - javította ki a Pedagógus. - Úgy mondják: Jó napot kívánok neked! Mondd lassan utánam!

- Jó napot kívánok neked! - mondta illedelmesen a kis herceg.

- Jól van! - nyugtázta a Pedagógus, majd elővett a zsebéből egy könyvecskét.

- Hát ez meg mi? - kérdezte a kis herceg.

- Beírok neked egy jó jegyet a jó magaviseletedért. - válaszolta a Pedagógus - Akarsz az iskolámba járni? - kérdezte aztán.

Megosztás

Hylda Sims: Neill Summerhillről - egy elképzelt beszélgetés

(részlet a Summerhill-regényből/ 84.oldal)

- Az iskola növekedett... -  mondta Charlotte, miközben bekacsolta a felvevőt. Kik küldték ide a gyerekeiket? (...)

 - Muir: Emberek, akik nem tudták, hogy mit csináljanak az utódaikkal. Akik már mindent megpróbáltak. De ez nem az egész igazság. Akkoriban sok vita volt az oktatás körül. Nem csupán arról beszéltek, hogy hogyan lehet a fejükbe tömni az olvasást, írást, a matematikát. Sokkal alapvetőbb dolgokról volt szó.

- Charlotte: Hogy érted ezt?

- Muir: Minden kérdéses volt ebben az időben: a vallás, az angol életforma. A szovjetek átvették Oroszországot. Freud felfedezte a tudattalant. Amikor fél Európa egy vérben fürdő csatamező volt, nem gondolhattad, hogy a cárt lelövő bolsevikok, mint a hunok mindenért felelősek. Valami rohadt volt Eton sportpályáin, nem beszélve kelet london-i kis bentlakásos iskoláiról. Az egészet szerettem volna eltörölni. Adjunk a szabadságnak egy esélyt. Majdnem sikerült is.

Megosztás

Egy summerhilli gyűlés -Részlet Hylda Sims: Inspecting the Island (Tanfelügyelő a szigeten) c. regényéből

Első fejezet

Maz hirtelen kiugrott a bozótból, pont a tanfelügyelő lábai közé, amikor az épp a hokipályaként számon tartott, egyenetlenre vágott fűvel borított dombocskát vette szemügyre. A tanfelügyelő lesöpört egy fűszálat a térdéről.

- Neked meg hol lenne a helyed, kisfiam?

Maz kirázta a hajából a leveleket. Nem egészen értette a kérdést. Ám ahogy végignézett a férfin, a fényesre suvickolt bőrcipőjén, a nyakkendőjén, a merev testtartásán, a jól begyakorolt pókerarcán, egyből megértette. Vállvonogatva felelt:

- Bocsi, nem akartam összekoszolni a ruhádat. Te vagy a tanfelügyelő, ugye?


Látógatóink