Megosztás

David Gribble: Real Education (Az igazi nevelés) – Utószó

David Gribble 1932-ben született Londonban. Diákként megjárta Eton hires magániskoláját és Cambridge neves egyetemét. 1959-től két évig a Dartington Hall Iskola tanára, majd a Summerhill mintájára alapított Kilquhanity House School-ban tanított franciát rövid ideig, hogy aztán újra visszatérjen a Dartingtonba és ott, egész annak bezárásáig tanítson. 1985-ben adták ki Considering Children c. könyvét, mely a gyerekekről vallott forradalmi nézeteit fejti ki. 1987-ben alapította meg a Sands School-t, amely Summerhill mellett Nagy-Britannia leghaladóbb szellemiségű iskolája. Nyugdíjba menetele után még további írásokat publikált az előzőhöz hasonló témában, például az 1998-as Real Education (Az igaz nevelés) címűt. Első felesége (aki huszonnégy éves korában meghalt) Dartington diákja volt. Második felesége ugyanennek az iskolának a tanára volt. Mind a négy gyermekük oda járt, így Gribble sokféle szempontból megtanulta értelmezni és értékelni a demokratikus nevelést és oktatást.

Hogy milyen az ideális iskola, azt továbbra sem tudom, de remélem, hogy mostanra világossá vált: legtöbbször nem a jó kérdéseket teszik fel ezzel kapcsolatban.

„Hogyan tanulnának többet a gyerekek?” – kérdezik, akik becsvágyóak. De hiszen a gyerekek állandóan tanulnak: játék, kreatív tevékenységek és beszélgetések közben, tanulnak könyvekből, a tévéből és filmekből, és az őket körülvevő világból. Azok az iskolák, amelyek túlzottan magára a tanításra törekszenek, azt kockáztatják, hogy ezzel teljesen eltérítik a tanulástól a gyerekeket.

„Hogyan tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy mi jó és mi rossz?” – kérdezik a lelkiismeretesek. De hiszen a gyerekek nagyon is meg tudják különböztetni a jót a rossztól, és amikor lehetőséget kapnak felelősséget vállalni az életükért, mindent elkövetnek azért, hogy ők maguk és társaik is megfelelő gondoskodást és védelmet kapjanak.

„Hogyan javíthatnánk az iskolai fegyelmen?” – kérdezik a hagyományokban hívők. De hiszen nem a szigor és a fegyelem, hanem a tisztelet, a felelősség, a szeretet és a szabadság vezet el a legtöbb közösségi és oktatási probléma megoldásához vagy enyhüléséhez.

Megosztás

Robert Stark: Demokratikus iskolák és demokratikus képzés Izraelben (részletek)

"A demokratikus iskolák, jelen példában a Hadera Demokratikus Iskola, a diákok óriási mértékű bevonódását-szerepvállalását teszik lehetővé. Itt nincsenek előre megadott tervezetekbe és szervezeti keretekbe kényszerítve, minden lehetséges dologban maguk döntenek. A demokrácia nem az osztályok képviselőiből álló kormányzati forma vagy üres közhely, hanem valósággá vált szervezeti felépítmény és életforma. A szabadság a választásra , a függetlenségre, a saját döntés meghozatalára a diákokból öntudatos egyéneket farag. Egy egyszeri  osztálytanács vagy diákképviselet már csupán a koncepciójából következően sem teszi lehetővé a tanuló személyiségének  ilyen nagy mértékű kibontakozását. ..."


Látógatóink