Megosztás

W.B. Curry: Verseny és érdemjegyek

 

Könyvrészlet W.B. Curry The School (1934) c. könyvének 3. Fejezetéböl (54-56. oldal)

 

[...] Másodsorban a verseny rossz, mert felmenti a tanárt annak terhe alól, hogy igazi fajta inspirációt nyújtson. Vegyük például az esetet, amelyben Johnny történelmet tanul: Johnny azért tanul történelmet, mert érdekli, vagy mert tanulnia “kell”, vagy a kettő kombinációja. Az iskolai munka nagy része, talán a majdnem minden azért történik, vagy azzal kapcsolatos, hogy a gyerek érdeklődik az őt körülvevő világ iránt. Ebben az esetben, ha a gyerek érdeklődése jelen van, akkor minden mesterséges támogatás mint például a verseny felesleges. De most vegyük azt az esetet, hogy Johnny eddig még nem mutatott érdeklődés a történelem iránt (bármelyik iskolai tárgyat ide vehetjük példának). Mi mégis azt gondoljuk, hogy valamilyen okból kívánatos volna, hogy történelmet tanuljon.

Megosztás

W. B. Curry: Büntetések, jegyek nélkül: 15 év iskolavezetői tapasztalata

 

A fordító elöszava:

W. B. Curry (1900‒1962) 26 éven át, 1931‒1957 között vezette az angliai Devon megyében a Dartington Hall-i demokratikus iskolát. 1947-ben az Oktatás és nevelés a lelki egészség érdekében (Education for Sanity) című könyvében összefoglalta nevelési, oktatási gondolatait. A könyv fülszövegét Bertrand Russel írta: „…a könyv azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyeket haladó gondolkodású szülők tesznek fel a progresszív (al-ternatív) oktatással kapcsolatban. Remélem, széles körben olvassák majd, és miközben olvassák, egyet is fognak vele érteni, mert az írás meggyőző és nem provokatív. Curry úr nagy tapasztalattal rendelkezik, amelyet először Angliában, majd az Egyesült Államokban szerzett iskolavezetőként. Ma a Dartington Hall iskolát vezeti nagy sikerrel. Három gyerekem hozzá járt iskolába, ennél fogva jól ismerem őt. A könyv nagyon olvasmányos, és mindazon szülők érdeklődésé- re számot tarthat, akikben kétségek élnek a hagyományos oktatási módszerekkel kapcsolatban.” Az alábbi fordítás a könyv elsö fejezetéből készült.

Megosztás

W.B. Curry: Demokrácia és humanizmus

W.B. Curry 1931 és 1956 között igazgatóként dolgozott a Dartington Hall-i demokratikus iskolában az Anglia-i Devon megyében Totnes közelében. 1947-ben igazgatói tapasztalatait egy könyvben is megjelentette. A könyv cime "Education for Sanity" volt, amit magyarra "oktatás a józanságra" tudnám fordítani. Curry a könyvben az oktatás és nevelés elvi, alapkérdéseivel is foglalkozik, amiknek nemcsak a második világháború pokla után, hanem ma is nagy jelentösége van. Számos vonatkozásban ma a világ ujra olyan eszmék terjedését éli meg, amik háborúkhoz, szenvedéshez vezetett. Ezért érdemes meghallgatni Curry nézeteit. A könyv elsö fejezete megjelent magyarul is az Uj pedagógiai szemle 2015 9-10. illetve 11-12. számában. Az itt következö szöveget ebböl a hosszabb szövegböl választottam ki. (Fóti Péter) 

 

Megosztás

W.B. Curry: Hogyan egyeztethető össze a szabadság eszméje és a stabilitás és a folytonosság az also tagozat munkájában?

Beszélgetés egy képzelt Látogató (L:) és a Dartington Hall iskola vezetője W.B. Curry (C:) között

Education for Sanity (1947) c. könyv 4 fejezetének részlete
 

L: Utolsó beszélgetésünk után meglátogattam számos osztályt a alsó tagozaton (Junior School). A gyerekek könnyedsége és félelemnélkülisége a felnőttek jelenlétében megjegyzésre méltó volt. Nagy hatással volt rám az, hogy láttam, mennyire céltudatosak és tudják, hogy mit kívánnak tenni. Bármit is kritizálunk ebben az iskolában, azt nagy öröm látni, milyen boldogok és barátságosak a gyerekek. Ez a progresszív irányzat, amit ebben az iskolában látok sokat ígér a jövőnek.

Megosztás

John William Tibble: W. B. Curry: a pedagógia úttörője

Részlet az Exeter Egyetemen megtartott előadásból,  1968.  20-21. o.

Úgy tartják, hogy az emberek egymás közti kapcsolataikban két egymástól merőben eltérő formában képesek érezni és működni. Az egyik a domináns-behódoló kapcsolatforma, amelyben az egyik fél vezet, a másik pedig követi a vezetőt, az egyik fél hozza a döntéseket és kormányoz, a másik engedelmeskedik, vagy lázad és próbálja a saját akaratát nyomatékosítani. Ez a forma a legelterjedtebb az emberi kapcsolatokban és különösképpen a nyugati civilizációban. Ám létezik egy másik forma is, melyet Anderson és Brewer integráló magatartásnak hív és az egészen fiatal gyermekek játékának megfigyelése során fedezett fel. Egy csoport tagjainak egyenlőségén és az egyének viselkedésének kölcsönösségén alapul. Itt a tekintély és a vezetői hivatás inkább feladatok szintjén manifesztálódik, mintsem személyes tulajdonságként: a vezetői szerep mindig más kezében van. Bizonyos törzsi társadalmakban, pl. az új-guinea-i Arapesh-hegyi törzsben, ez a forma a legjellemzőbb az emberi viselkedésben. Nálunk és számos egyszerűbb társadalmi berendezkedésű közösségben ez azonban csak a domináló-behódoló viselkedési minta mellett, mint másodlagos magatartási forma létezik – inkább csak papolnak róla, mint gyakorolják, vagy kisebbségben lévő csoportok, szekták alkalmazzák. Mindazonáltal, a keresztény testvériség-ideálban természetesen jelen van, és ez képezte alapját a középkori közösségformáló kísérleteknek, a későbbi utópiáknak, melyre már korábban utaltam is. Nekünk azzal a feladattal kell megküzdenünk, hogyan tegyük emberi kapcsolatainkban ezt a viselkedési formát kivitelezhetőbbé, működőképesebbé: kiviláglik, hogy amíg nem találunk alternatívát a nemzetállamok közötti hatalom-orientált politika domináló-behódoló viselkedési formájára, addig az emberi lét nagy veszélyben van. Ez késztette Curryt arra, hogy annyi időt és energiát fektessen egyfajta „szövetségi unió” megalkotásába. A probléma másik aspektusa a nevelés terén jelenik meg.

Megosztás

W. B. Curry: Miért nem osztályzunk és miért vagyunk a verseny ellen?

Részlet a szerző 1947-ben megjelent "Education for Sanity" (Hogyan neveljünk egészséges gyereket?) c. könyvének 4. fejezetéből (87-92. oldal)
 

LÁTOGATÓ: Nem láttam sem osztály-kiválósági sorrendeket, sem egyéni eredményeket felsoroló listákat az iskolában. Ebben az iskolában nincs verseny a diákok között?

IGAZGATÓ: Olyan verseny nincs, amit mi szándékosan generálnánk. Egyfajta természetes, spontán versengés úgyis elkerülhetetlen, de nem hiszek a szándékosan felkorbácsolt versengési lázban és abban sem, hogy ez az egyetlen útja annak, hogy erőfeszítésekre ösztönözzük a diákokat.

Megosztás

Fóti Péter: A számítógépes játékok és a felnőttek tekintélye

 

Két évvel ezelőtt miután Misi (akkor 13 ma 15) fiam másodszorra 4 hétre meglátogatta az angliai Summerhill Iskolát, úgy döntött, hogy ő ennek az iskolának a tanulója szeretne lenni. Én támogattam ezt a döntést, a feleségem nem. Sokat harcoltunk, a feleségem győzött és Misi a következő évre (2013/14) otthontanuló lett. Ez alatt az év alatt Misi még egyszer elment Summerhillbe 5 hétre. Többet nem tudtam elérni. Feleségem fő érve az volt, hogy Summerhill túl messze van Bécstől, ahol élünk, és Summerhill a család ellen fordítja a gyerekeket.

Megosztás

Bill Curry: A Dartington Hall iskoláról

III. rész

megjelent a „Dartington Hall – The History of an Experiment” c. kötetben (Fhoenix House Ltd, London 1958, 195-219.old)

Fordították: Ginter Zsuzsa, Miskolcy Zsuzsa, Gömöri-Hargitay Réka, Fóti Péter, Vantulek György, Vég Anett

Az elsö rész itt olvasható: Bill Curry: A Dartington Hall iskola I. rész

Iskolánk egyik legfontosabb, és a kívülállók számára talán az egyik legellentmondásosabb jellegzetessége a koedukáció. Napjainkban már viszonylag széles körben felismert tény, hogy az olyan intézmény, amelynek tagjait csak az egyik nem képviselői alkotják, főleg, ha bentlakásos, elég furcsa hely arra, hogy felkészítsen az életre, mivel annak egyik legfontosabb aspektusát szándékosan kizárták. Dartington a kezdetektől koedukált iskola, de a többi koedukált iskola többségétől is különbözünk, amennyiben nálunk a koedukáció hitünk szerint valódibb. A koedukált iskolákban egyáltalán nem ritka jelenség, hogy a hatóságok jelentős mértékű szegregációt írnak elő, illetve a fiúk és lányok érintkezése csak szigorú szabályok és felügyelet mellett történhet, biztosítandó (bár többnyire inkább csupán megkísérlendő), hogy csak szigorúan körülírt időpontokban és helyszíneken lehessenek együtt, különösen párokban. Mi ezt hibás elgondolásnak tartottuk, ezért nem is vezettünk be ilyen szabályokat. 1931 óta, ahogy arról már beszámoltunk, minden házunk koedukált.

Megosztás

Bill Curry: A Dartington Hall iskoláról

II. rész

Megjelent a „Dartington Hall – The History of an Experiment” c. kötetben (Fhoenix House Ltd., London 1958, 195-219.old.)

Fordították: Ginter Zsuzsa, Miskolczy Zsuzsanna, Gömöri-Hargitay Réka, Fóti Péter, Vantulek György

Az első rész itt olvasható: Bill Curry: A Dartington Hall iskola

Az én nevelésről alkotott filozófiám két alappillére a következő: mély elkötelezettség a gyereket tisztelettel és szeretettel való nevelés iránt, ahol nem a másik ember céljai eléréséhez szükséges eszközként tekintünk rájuk, valami megformálandó gyurmaként; és szinte teljes elköteleződés a béke iránt, egy barátságosabb, egymással figyelmesebben viselkedő populáció iránt. Mindez szenvedélyesen meggátol abban, hogy felelősséget vállaljak a nevelés olyan formáinak éltetésében, mely úgy tűnik, éppen, hogy megnehezíti egy békés világ kialakítását. Soha nem szabad elfelejteni, hogy egy iskola, és különösen egy bentlakásos iskola, egy élő közösség. Megtestesíti, akár tudatosan és szándékosan, akár nem, azt a fajta hozzáállást, amelyen a társadalom és annak tagjai, illetve a tagok közti kapcsolat alapul. Mindennapi életét áthatják jól megszokott elvárások , mint például hogyan fognak tagjai valószínűleg viselkedni, illetve hogyan kellene viselkedniük. Egy értékrend, amely ha nem is teljesen vagy tudatosan megfogalmazott, magától értetődően ott lesz jog- és szabályrendszerében, szankciókban – ha vannak – amelyeket kiró. A megszokott elvárások és a magától értetődő értékek ezen kerete az erkölcsi nevelés legjelentősebb forrása. Kevés kétségem van afelől, hogy sokkal fontosabb, mint bármi más, amit pusztán szavakkal mondunk.

Megosztás

Bill Curry: A Dartington Hall iskoláról

I. rész

Megjelent a „Dartington Hall – The History of an Experiment” c. kötetben (Phoenix House Ltd, London 1958, 195-219.old)

Elmélet és gyakorlat

A szocializmussal kapcsolatban mondták, hogy az nem doktrínák listája, hanem inkább tendenciák gyűjteménye. Ugyanez igaz a progresszív pedagógiára is. Ez is különböző helyeken, különböző időben kitalált és egymástól különböző attitűdök és nézetek összessége. Egyesek számára ez a Montessori módszer annak eszközeivel. Mások elutasítják ezt, mint ami túlzottan merev. Vannak progresszív iskolák, ahol vannak gyerek-megbízottak (prefects). Más iskolákban ennek még az eszméje is viszolygást vált ki. Egyes iskolákban van vallási gyakorlat és egy bizonyos egyházhoz tartoznak. Másokra ez nem igaz. A legtöbb ilyen iskola koedukált. Vannak azonban még olyanok is, amik nem. Néhány iskola alkalmaz büntetéseket, mások nem. Lehetne sokáig folytatni. Mindezért fontos, hogy itt megpróbáljam elmagyarázni az oktatási és nevelési filozófiát, ami a mi munkánkat Dartingtonban inspirálta.

 


Látógatóink