Megosztás

George Dennison: Szeretet vagy igazságosság?

részlet A gyerekek élete – Az Első Utcai Iskola története c. könyv 5. fejezetéből

Bevezető

Egy rövid részlet abból a könyvből, amelyet John Holt így ajánlott az olvasók figyelmébe: „Az elmúlt néhány hónapban, amikor tanárokkal vagy olyan emberekkel beszéltem, akik kapcsolatban vannak az oktatásüggyel, azt mondtam nekik, hogy bár az utóbbi időben számos jó könyv jelent meg az oktatással kapcsolatban – beleértve a sajátomat is –, amelyek érdemesek lennének az elolvasásra, ha csak egy könyvre van idejük, akkor vegyék elő Dennison könyvét, A gyerekek életé-t. Ez messze a legérzékenyebb, legmegindítóbb és legfontosabb könyv az oktatásról, amit valaha olvastam, vagy amit egyáltalán el tudok képzelni, hogy olvasni fogok. Bár remélhetőleg az eljövendő években még sok olyat tanulhatunk az emberi növekedésről és fejlődésről, amit ma még nem tudunk, de kétlem, hogy lesz még egy olyan könyv, amely révén megértésünk ennyit fejlődhetne.”

Megosztás

George Dennison: Kell-e nekünk elnök?

Gyerekkönyv részlet a szerző Egy nagy szüreti mulatság c. könyvének 6. fejezetéből 

 Faber and Faber (1972)

59.old

Mindenki emlékezett, hogy Gólya elrepült, és a farmerektől magokat hozott, és milyen jól közvetítette a magokhoz tartozó utasításokat. Most ahogy a kertben a növények szépen növekedtek, hálájukat fejezték ki ezért Gólyának: A kutya azt mondta: “Jó munkát végeztél Gólya”.

Cica pedig azt mondta: “Nem tudnánk nélküled meglenni, öregfiú”.

És Gólya erre így válaszolt: ”Igazán köszönöm, köszönöm!”

Gólya annyira élvezte ezt, hogy elkezdett büszkén körbe járni, szárnyait hátra csapva. Néha kiválasztott egy helyet, amelyről tudta, hogy a többiek mind elhaladnak arrafelé, és ott megállt és várta a dicséreteket, és ezekre azt mondta: Köszönöm, Valóban, Köszönöm. És ha valaki ezt elfelejtette volna, megtalálta finom módját annak, hogy emlékeztesse rá. A beszélgetést a magvakra terelte, és már nem a növényekről beszélt, hanem "mezőgazdaságról".

Egyre büszkébbé vált. Megtanult nagyon önérzetesen nevetni, hangja mélyebbé vált. Aztán egyszer bejelentette, hogy elérkezett az ideje annak, hogy egy elnököt válasszanak, és azt mondta, hogy ö maga egy nagyszerű elnök lenne.

"Egész biztos, Gólya" mondta a Mormota. "Micsoda az, hogy elnök?"

Megosztás

 

Fóti Péter: A szegények Summerhillje[1]

Bevezető George Dennison A gyerekek életéből – Az „Első utcai” iskola története[2] c. könyve első és harmadik fejezetének fordításához

 

„A tanulás élménye egy teljesség megélése. A gyerek érzi a maga ereinek egységet, és az őt körülvevő emberek folytonosságát. A szülei, a barátai, tanárai… egy jövendő világot képesek elé rajzolni, és ő ebben a világban érzi a saját lehetséges erejét. Minden, ami megkurtítja ezt a teljességet, az nem teljes értékű tanulás. Gyerekek, akik eltárolnak tényeket, és papagájként visszaadják a válaszokat (mint azt John Holt Iskolai kudarcok c. könyvében bemutatta), nagy aggodalmaktól szenvednek. Amikor emberekhez kapcsolódnak, akkor ebben nincs benne, hogy érzik erejüket, hanem elnyomják saját igényeiket. A lázadó gyerekek jobban ragaszkodnak az ösztöneikhez, de szenvednek a biztonságérzet hiányától a konfliktusok miatt, amik az emberekkel kapcsolatban érik őket.

Megosztás

 

George Dennison:A Gyerekek élete -Az „Első Utcai” iskola története - 3. fejezet

 

Remélem, a fenti naplórészletekkel (2. fejezet) sikerült rávilágítanom arra a személyes és oldott stílusra, amely iskolánkat jellemezte. Az azonban valószínűleg homályban maradt, hogy a gyerekek tanulmányaiban elért fejlődése vajon összefügg-e ezzel a stílussal. E ponton a pedagógia egyik legkártékonyabb mítoszával szembesülünk, mely szerint a tanulás a tanítás eredménye, míg a gyerekek előrehaladása a tanítási módszereknek és a tananyag belső szerkezetének közvetlen eredője. Mi sem áll azonban távolabb az igazságtól. Természetesen jó tanárokat szeretnénk. Természetesen jól felépített tananyagot szeretnénk (amelyet nem kell okvetlenül szabványosított formában előírni). De a tanulás valóságos forrásait nem itt kell keresni. A tanulás okát a gyerekben találjuk. Elég felidéznünk egy egészséges nyolcéves szellemi képességeit – az érzékek mohóságát, a megfigyelés finomságát és energiáját, a nem erőltetett koncentrációt, az élénk emlékezetet –, és azonnal világos lesz, hogy a dolgok általános rendjében ezek az adottságok jóval fontosabb szerepet töltenek be; velük felvértezve maga az alapfokú oktatás anyaga aligha jelenthet nagy kihívást. A tanárok mégis rendre abból a feltevésből indulnak ki, hogy a tanulás valami eleve nehéz dolog.

 

Megosztás

George Dennison: A gyerekek  élete

Az „Első Utcai” iskola története 

1. fejezet

Nincs szükség arra, hogy az állami iskolarendszert tovább kritizáljuk. Az eddigi kritikához nehéz újat hozzátenni. A tanulás és a tanítás folyamatát alaposan tanulmányozták. Paul Goodman, John Holt, Greene és Ryan, Net Hentoff, James Herndon, Jonathan Kozol, Herbert Kohl könyveire gondolok, Bruner és Piaget kutatásaira, és Joseph Featherstone fontos jelentésére. A kérdés az, hogy mit kellene tenni? Az itt következő oldalakon egy szokatlan megoldási kísérletet írok le, ami számunkra ismertté és otthonossá vált. Mivel „az iskola válsága” mögött valójában a gyerekek életének számtalan válsága áll, könyvem valódi témája az Első Utcai Iskolában tanuló gyerekek lesznek. A New York Lower East Side negyedében élő alacsony jövedelmű családokból érkezett huszonhárom gyerek, közöttük majdnem egyenlő arányban feketék, fehérek és Puerto-Ricó-iak. A gyerekek fele segélyből élt, és ugyanennyien voltak, akik súlyos tanulási és viselkedési problémákkal érkeztek hozzánk az állami iskolák világából.

 

Megosztás

 

 

 

A. S. Neill levele George Dennisonhoz

 

1969. December 9.

 

Átkozott George!

 

Te felidézted a rossz lelkiismeretemet, hogy csak középosztálybeli gyerekeket veszek fel. Nincs más út, mert iskolapénzt kell szedni, mert nincs támogatás. Különben csődbe mész.

A te könyvednek klasszikussá kellene válnia. A tanárok között nem lesz azzá, és hozzáteszem, hogy túlzottan elnéző vagy velük szemben. Sok levél, amit az USA-beli gyerekektől kapok, mutatja az iskolákat a másik oldalról, az életellenséget. Itt is van belőlük. Van egy csapat USA-beli gyerek, akik tönkreteszik az iskola bútorait, és ablakait, mind középosztálybeli, mind problémás gyerek, ahol a szülők ezt elhallgatták előlem. Mindannyian szétesett családokból vagy szülőktől, akik nem szeretik egymást. A világ minden terápiája nem képes gyökerestül kiirtani a neurózist, amit a kaliforniai otthonok teremtenek.

 


Látógatóink