Megosztás

Hussein Lucas: Summerhill után 

Mi történt Anglia legradikálisabb iskolájának gyerekeivel az iskola után? 

15 történet

Bevezető

Plátón Állama, Morus Tamás Utópiája, William Morris Seholországa, Aldous Huxley Szigete és Neill Summerhillje. Mi bennük a közös? Mindegyik egy kis hely, nagy gondolattal a háttérben. A különbség csak az, hogy Summerhill valóban létezik, és létezett már a huszadik század javarészében is. 2011-ben, e könyv kiadásakor, a kilencvenedik fennállási évfordulóját ünnepli.

 

Megosztás

 

 Egy summerhilli diák meséli: Ethan Ames (részlet Hussein Lucas könyvéből)

1962-66

A jelenlegi oktatási politikát igen sokszor éri az a kritika , hogy a hangsúlyt túlzottan a bizonyítványok megszerzésére helyezi. Ez, egyrészt, mivel az igazi tudás megszerzésénél előbbre helyezik az iskolázást, sok gyerek lelki fejlődésében lehet gátló tényező, másrészt a diákok önbecsülésére is romboló hatással lehet. Ethan Ames-t az elsők között íratták be az iskolába a hatvanas években; azzal az „új hullám”-mal érkezett, amit a „Summerhill: A pedagógia csendes forradalma” c. könyv kiadása gerjesztett az Egyesült Államokban. Ethan, bár nem szerzett felsőfokú képesítéseket, rendkívül sikeres életpályát futott be, és ez nem kis részben tulajdonítható annak a magabiztosságnak és önmagába vetett hitnek, melyet Summerhillnek köszönhet.

 

Megosztás

 

Danё Goodsman: életrajz  Hussein Lucas Summerhill után c. könyvéből

1962-67

A közkeletű feltételezésnek, miszerint egy olyan iskola, ahol a tanórák nem kötelezőek, sosem lesz képes még írástudókat sem, nem hogy komoly tudósokat kinevelni, Danё Goodsman a tökéletes cáfolata. Danё előbb diákja, később tanára volt Summerhillnek, nevelésfilozófiából PhD fokozatot szerzett; doktori disszertációjának témája Summerhill volt. A vele készített riportom előtt összefutottam egy amerikai illetőségű tanáremberrel, aki a hatvanas években látogatott el Summerhillbe, és akiben Danё személye mély benyomást hagyott. Úgy emlékezett rá, mint arra a fajta emberre, aki látja a dolgok lényegét, és mindig a jó kérdéseket teszi fel; saját szavaival élve: egy kitűnő gyerek-filozófus.

Danё Goodsman, egyedülálló – már amennyire én tudom – abban, hogy az édesanyja is és az ő gyerekei is Summerhillbe jártak. Mi több, Danё egyenesen Summerhillbe született bele, hiszen anyja válása után a tíznapos Danёval felcsapott nevelőtanárnak. Később újra férjhez ment, és az iskolától egy 12 mérföldre lévő kis tanyán éltek. „Állandó vendégek voltunk Summerhillben – emlékszik vissza Danё. – Anyámat gyakorlatilag Ena nevelte fel, úgyhogy nekem ő olyan volt, mintha nagyanyám lenne.”

 

Megosztás

 

Aki az iskolában nem tanult meg írni-olvasni: Freer Spreckley élete Summerhillben és utána

Részlet Hussein Lucas After Summerhill c. könyvéből

1955-63

 

Summerhill leghevesebb vitákat kiváltó ismertetőjegye kétségkívül a kényszer – avagy akár a manipulálás – teljes hiánya, már ami a tanórákra járást illeti. Hátterében az a teljesen érthető szülői aggodalom áll, hogy megeshet, a gyerek végül teljesen írástudatlanul hagyja el az iskolát, és így hatalmas hátránnyal indul neki az életnek. Freer Spreckley életpályája azonban kiválóan példázza Summerhill pedagógiai filozófiájának helyénvalóságát. Freer saját bevallása szerint, igazi bajkeverő volt az iskolában, és úgy hagyta el Summerhillt, hogy sem írni, sem olvasni nem tudott. Mégis olyan mozgalmas és érdekes életpályát futott be, amiről sokunk legfeljebb álmodni mer. Amikor először találkoztam Freerrel, a negyvenes éveiben járt; igen jóvágású férfi, de feje már őszbe hajlott, friss házas volt akkor egy ex-summerhilli tanárral, Sallyvel, akivel egyik visszalátogatása alkalmával ismerkedett meg. Ekkor Nottingham csendes külvárosában éltek első gyermekükkel. Otthonuk tömve volt a Freer utazásai során összegyűjtött szuvenírekkel, és azokkal a könyvekkel (főleg szakmai tárgyúakkal), amikből akkor tanult meg olvasni, mikor a húszas évei elején végre rászánta magát.

Kifejezetten nehéz volt elképzelni, hogy ez a szeretetreméltó, kiegyensúlyozott férfi valaha majdhogynem rémálma volt a summerhillieknek. Nem lepett meg az a tény, hogy édesapja révén „felsőbb középosztályi” származású, de valaha ez nem mindenkinek volt ilyen kézenfekvő. Egyik summerhilli kortársa például így nyilatkozott vele kapcsolatban: „Amikor megláttam Freert, az volt a benyomásom, hogy az elképzelhető legostobább, legműveletlenebb környezetből jött”. Freer tekinthető Neill elvei legszebb igazolásának; rajta láthatjuk, milyen erős gyógyító erővel bír a szabadság és a szeretet. Itt meg kell jegyeznem, hogy több olyan Summerhillbe járt emberrel – kifejezetten gyakorlatias, józan emberekkel – beszéltem már, akik esküdtek rá, hogy Summerhill közbelépése nélkül a börtön vagy elmegyógyintézetek rácsai mögött kötöttek volna ki.

 

Megosztás

Egy summerhilli diák emlékezik: Lucien Crofts

1970-77

 

Azok számára, akik nem a hagyományos életpályamodellt választják, vagy nem erre vannak hivatva, a leghasznosabb, amit a summerhilli nevelés nyújt, az életrevalóság és rugalmasság. Az iskola kapuit elhagyva, sokan érzik elveszettnek magukat a világban magas képesítések és bizonyítványok nélkül, ám Lucien Crofts nem tartozott ezek közé. Ő számos Summerhillben szerzett képesség birtokában különféle érdekes utakat járt be.


Látógatóink