Megosztás

Fóti Péter: Kengyel, Matula, Tutajos és a szex

(Fekete István: Tüskevár c. regényének margójára)

"A tragédia pedig nagy: hiába olvassa el valaki a Tüskevárat, nem lesz belőle férfi, ahogyan Tutajosból az lehet. Matula tanítása így közvetítéssel csak korlátozottan ér célba. A többség a Kengyel-szerű tanárok uralma alatt megmarad gyereknek, még akkor is, ha elérik a felnőtt kort."

Megosztás

Fóti Péter: Waldorf és/vagy Summerhill?

             

„A Waldorf iskolák és Summerhill között körülbelül ugyanaz a különbség, mint a konvencionális iskolák és Summerhill között. Én nem számítom sem a Montessorit, sem Rudolf Steiner iskoláit alternatívnak. Szerintem a konvencionális rendszer igazi alternatívája a demokratikus iskola. És most ennek nagy mozgalma is van szerte a világban. Úgyhogy személy szerint én úgy látom– bár tudom, hogy Steinernek nagyon speciális iskolarendszere van – , hogy ezeknek az iskoláknak a filozófiája mind a tanulást állítja a középpontba, míg Summerhill nem. Summerhillben csak akkor kerül előtérbe a tanulás, ha az illető már megérett rá.“  - monjda Zoe Readhead, A. S. Neill lánya, a Summerhill Iskola jelenlegi vezetője egy mostanában készült interjúban

Amikor nemrég felkértek, hogy működjek közre a Waldorf tanárképzés induló esti kurzusán, és beszéljek Summerhillről, erről hírt adtam barátaimnak (a demokratikus iskolák levelező lista tagjainak). Egyikük ezt válaszolta:

Megosztás

Fóti Péter: Summerhill-napló / 2012-2013

Bevezetés - Hogyan jutottunk Summerhillbe?

Az itt következő naplórészletek, gondolatfoszlányok ahhoz a három héthez kapcsolódnak, amelyet 2012 április végétől május közepéig, illetve 2013 májusában feleségemmel és fiammal töltöttem az angliai Leiston kisvárosban, mialatt 13 éves fiam az Summerhill demokratikus iskola nappali, bejáró tanulója volt.

Megosztás

Fóti Péter: Miért hazudik a gyerek?

                                                                            Családot nevelni egy fantasztikus utazás, és nem kell, hogy egy megpróbáltatássá legyen, mint az gyakran történik. Hétköznapi bölcsességgel, jó humorral, és a gyerekek és a felnőttek egyenlő jogainak ismeretében, amely elismeri különbségeiket is, a szülőknek nem kell megismerni, amit dackorszaknak, vagy tinédzser-lázadásnak nevezünk. A család nyugodt, baráti környezet lehet, a nélkül a konfliktusok nélkül, amit magunk körül láthatunk minden nap.  (Zoe Neill Readhead)

A probléma nem sajátom: 10 éves fiam nem szokott hazudni. Ezt annak tulajdonítom, hogy tisztelem igényeit és nem kényszerítem olyan dolgokra, amelyek sértenék önérzetét.

Megosztás

Fóti Péter: Poroszos-e a mai magyar iskolarendszer?

  

A porosz iskolarendszert szokás szidni. De mit is értünk alatta, miért szidjuk jogosan?

Gyakran a kritika kimerül felszíni dolgokban: úgy tűnik, mintha a porosz iskolarendszer csupán a szigorú tanárt jelentené. Bár ez önmagában igaz, a rendszer azért ennél többet jelent. Többet jelent, mert magában foglal egy hibás tanuláselméletét, egy rossz iskolai szervezetet, egy rossz tanári szerepet is. Az alábbiakban megpróbálom a rendszert leírni, keletkezését, és azt is, ahogy elterjedt, és terjed ma is. 

A rossz tanuláselmélet

 Sajnos általánosan elfogadott, hogy az ember úgy tanul, különösen a gyerek, hogy az egyszerűtől a bonyolult felé halad, hogy a konkrét felől az absztrakt felé halad. Először megtanuljuk a hangokat, egyszerű nyelvtani struktúrákat, hogy később megértsük a nyelvet, hogy azután írni és olvasni tanuljunk. Először megtanulunk számolni, hogy később bonyolult matematikai operációkat tudjunk elvégezni. Először történelmi tényeket tanulunk, hogy később összefüggéseket értsünk meg. A pszichológiában ezt az elméletet asszociációs elméletnek hívják. (A továbbiakban nevezzük ezt standard elméletnek) Ezt a teóriát vette át a porosz iskolarendszer pedagógiája is. A valóságban a gyerekek máshogy tanulnak.

Megosztás

Fóti Péter: Demokratikus önigazgatás és igazságszolgáltatás a Summerhill Iskolában

Az Oktatói Hálózat Szabadegyeteme, 2013. április

Power Point bemutató

Innen tölthető le a power point file (klikkelj a jobboldali egér gombbal) vagy itt is megnézheted (normál klikk)

Megosztás

Fóti Péter: A tanulás tantervközpontú és gyerekközpontú felfogása

A tanulás az iskolával kapcsolatban leggyakrabban használt fogalom. A gyerekeket az iskola jó tanuló vagy rossz tanuló címkével látja el, és azt sugallja, hogy ez a tulajdonsága a tanulónak a tanulótól függ. Most részletesebben  amellett szeretnék érvelni, hogy a rossz tanulókat részben az iskola saját maga produkálja, amikor osztályozza, értékeli őket, amikor versenyre biztatja őket és nem kooperációra, amikor a tantervet és nem a gyereket akarja tanítani.

Megosztás

Fóti Péter:  Mivel is foglalkozom mostanában?  A válasz egyszerű: John Holttal

megjelent a Taní-tani alternatív pedagógia lap 2006/3 számában (65-66.o) 

Az amerikai John Holt (1923-1985) első könyve How Children Fail (Iskolai kudarcok) 1964-ben jelent meg. Sikerkönyv lett, írója Amerika szerte ismertté vált. Második könyve, amelynek címe „How Children Learn” (Hogyan tanulnak a gyerekek) 1967-ben látott napvilágot. A két könyvet együtt több mint másfél millió példányban adtak el.

Ez, úgy látszik, elég volt a Gondolat Kiadónak, hogy a könyvet lefordítassa, és Iskolai kudarcok címmel kiadja 1991-ben. Figyelni, azonban nem nagyon figyeltek, vagy direkt nem néztek utána a részleteknek, ugyanis Holt 1982-83-ban újra kiadta két sikerkönyvét, és 20 év tapasztalatait hozzáírta. Ezeket az angol kiadásban a margón jelölte. Az eredeti szöveghez nem nyúlt hozzá, így aki akarja, olvashatja úgy is, hogy kihagyja a jelölt részeket. Sajnos a Gondolat kiadó, bár a könyv elején a copyrigthnál az 1982 szerepel, mégis csak az eredeti 1964-es könyvet fordíttatta le.

Megosztás

Fóti Péter – Miskolczy Zuzsanna: Részvételi demokrácia és az iskola

A cikk rövidítve megjelent a Népszabadság 2013 március 22-i számának 12. oldalán.

A Hallgatói Hálózat és KIHA léte és működése sok embert homlokráncolásra késztet, és sokan azt gondolják, hogy ezek csupán tiszavirág életű dolgok, és amint a hallgatók és a középiskolások kitombolták magukat, visszatér a normális hétköznapi élet, elfelejtik majd, hogy gyakorolják a közvetlen részvételi demokráciát, és ugyanolyan jól idomítható hallgatókká válnak, mint a többiek. Bevallom, én is elképzelhetőnek tartom ezt a variációt. Az 1968-as diáklázadások után jó néhány évvel szokásos volt megkeresni az akkori idők diáklázadásainak vezetőit, és igazolást próbálni szerezni tőlük a fenti tézishez.

Biztosan vannak sokan, akikre mindez igaz, de nem mindenkire. A valamikori diáklázadók és utódaik egy része Nyugat-Európában, az USA-ban, Izraelben és a világ más tájain nem adta fel a 68-as elveket, és ma is működtet a közvetlen demokrácia elvei szerint felépített iskolákat.

Megosztás

Fóti Péter: Az unortodox tanár

Napjainkban, amikor a magyar gazdaságpolitika unortodox módszerekkel kísérletezik, hadd fejtsem ki az alábbiakban unortodox véleményemet arról, milyen tanárokra is lenne szükség ahhoz, hogy a magyar gazdasághoz hasonlóan a magyar nép is felvirágozzon. Megjegyzem, hogy míg az unortodox gazdaságpolitikában nem nagyon bízom, addig az unortodox tanár szerintem sikeres lehetne.


Látógatóink