Megosztás

Foti Péter: Az érzelmi és értelmi nevelés és oktatás ellentmondásai

A gyerekek neveléséről és oktatásáról számtalan cikk, könyv jelenik meg. Jó részük meglehetősen lapos olvasmány, mert nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy az oktatás, nevelés egy komplex folyamat, és nem tisztázza azt a kérdést, hogy milyen értékeket szeretne a mai felnőtt generáció átörökíteni. A tanárok legnagyobb része is úgy látja, hogy feladatuk csupán az, hogy a gyerekeknek praktikus ismereteket adjanak át, hogy azok ezzel felszerelkezve megbirkózhassanak az élet problémáival.

Ez a szemlélet bukkant fel egy beszélgetésben, amelyet Mario Montessori és A.S. Neill folytatott az amerikai Redbook magazin lapjain 1964-ben. Mario Montessori elmondta, hogy anyja a világhíres pedagógus micsoda eredményeket ért el a kis gyerekek írás és olvasás tanításába, és elmesélte azt is, hogy a gyerekek írástudatlan szülei is eljöttek Montessorihoz, azzal a kérdéssel, hogy ők is meg szeretnének tanulni írni olvasni. Érthető, hogy Montessori büszke volt erre, és meg volt lepődve, amikor Neill az elmondottak hallatán kifakadt:

Amikor az oktatásról beszélsz, akkor az elemi ismereteket érted, a három R-t (Reading, wRiting, aRitmetic) a tudományokat, én viszont az élet dinamikájára gondolok, arra hogy hogyan akadályozzuk meg a gyereket abban, hogy a Gestapó tagja legyen, hogy gyűlölje a színeseket, és hasonlók. A világ betegsége. Engem az érdekel, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy ne gyűlöljenek, hogy ne legyenek életellenesek.

Megosztás

Jerry Mintz könyve megrendelhető ide kattintva!

PDF formátumban ingyen letölthető: http://www.eltereader.hu/kiadvanyok/jerry-mintz-szabadsag-es-demokracia-az-oktatasban/

Jerry Mintz: Szabadság és demokrácia az oktatásban

 

tartalomjegyzék

Előszó - írta: Fóti Péter

Jerry Mintzcel először 2005-ben találkoztam a Nemzetközi Demokratikus Oktatási Konferencián (IDEC)[1]Berlinben. Ettől az időtől fogva álltam kapcsolatban vele mint internetes hírlevelének és az általa kiadott „Education Revolution” („Oktatási forradalom”) című lapnak az olvasója. Személyesen újra 2011-ben találkoztunk az angliai Ashburtonben, amikor az IDEC újra Európában ülésezett. Itt egy séta közbeni beszélgetésben meséltem el Jerrynek, hogy kinek a könyveiből fordítottam már magyarra.George Dennison[2], James Herndon[3], John Holt[4] neve került elő. Ekkor Jerry azt kérdezte: „Miért csak olyanoktól fordítasz, akik már nem élnek?” A könyv, amelyet az olvasó most magyar fordításban kezében tart, mutatja, hogy megfogadtam Jerry tanácsát, és társakat szerezve lefordítottuk és megjelentettük Jerry könyvét, annak német és lengyel fordítása után.

Megosztás

Fóti Péter: Partnerségre épülő társadalmat (és iskolát) a zsarnokság helyett

 

"Az i.e. harmadik évezred kezdetével az éhezéstől való mindig jelenlevő félelem nem volt továbbra az emberi lét legfontosabb veszélyeztetője. A háborúban vagy támadás közben kard által való halál csatlakozott a éhezéstől való félelemhez. … Amennyire meg tudjuk ítélni, a negyedik évezred és azt megelőző idők viszonylag békések voltak. A háborúk és a támadások nem voltak ismeretlenek, de nem voltak állandóak, és nem határozták meg a létet. A harmadik évezredben ezek mindennaposakká lettek. Senki nem volt biztonságban. … királynőknek és magas rangú dámáknak, ugyanúgy, mint egyszerű testvéreiknek, szembe kellett nézniük azzal az állandó lehetőséggel, hogy egyik napról a másikra özvegyekké váltak, hogy elszakították őket gyerekeiktől és családjuktól, és szolgákká lettek valamilyen barbár háztartásban." (Jacobsen: The Treasures of Darkness: A history of Mesopotamian Religion, New Haven Conn.: Yale University Press 1973)

 

Bevezető

Ez az írásom évek alatt formálódott. Sokakban nyilván fejcsóválást fog kiváltani, mert szakit a szokásos történelemértelmezéssel, amelynek sarokpontjai a görög fejlődés dicsőítése, amelyben az individuum megszületését látják, szakit a demokrácia azon értelmezésével, amelyben azt államformának szokás értelmezni, szakit a militarizmussal, ami abban szokott kifejeződni, hogy a háborút természeti jelenségnek tartják Ennek az új történelemszemléletnek a kiindulópontja sokkal hátrébb kerül, mint az szokásos. Nem az írás megjelenésével kezdődik, a civilizációkat nem szűkíti le az általunk ismert írású civilizációkra, hanem magába öleli az utolsó jégkorszaktól eltelt egész időszakot, amely idő alatt az emberek részben még nem állami ellenőrzés alatt éltek. Mindez a kitágított időkeret lehetőséget ad arra, hogy elfeledett dolgokat lássunk meg: az eredeti demokráciát, civilizációkat erőszak nélkül, embereket, akik máshogy viszonyultak a természethez, mint később stb. Stb. Ebben a történetben például a monoteista vallások történet is egészen más lesz, mint azt eddig képzeltük. Mindezek csupán bevezetők, amelyet később igyekezni fogok bővíteni.

Megosztás

Fóti Péter: Kölcsönös udvariasság, figyelem, tisztelet gyerekek és felnőttek között

„A legnagyobb reform, amire iskoláinkban szükség van abban áll, hogy felszámoljuk az árkot, amely fiatalok és az öregek között húzódik, és amelyik fenntartja a paternalizmust (a felnőttek értelmetlen túlzott hatalmát). Ez a diktatorikus (kényszerítő) tekintély egy olyan kisebbségi érzést kelt a gyerekekben, amely egész életükön át fog tartani, a különbség csak az, hogy később a tanár tekintélyét átveszi a főnök tekintélye. Summerhill megmutatta, hogy az iskolában el lehet törölni a tanároktól való, sőt, még mélyebben, az élettől való félelmet is.”
A.S. Neill

A gyerekek felnőttek között élnek. A felnőttek gyerekek között élnek. Lehetne és kellene írni a felnőttek egymás közötti kapcsolatairól ugyanúgy, ahogy a gyerekek egymás közötti kapcsolatairól is. Én mégis most elsősorban a gyerekek és a felnőttek közötti kapcsolatokról szeretnék írni. A színterek változatosak: otthon, az iskola, a sportklub, az utca stb. stb.
Arról szeretnék írni, hogy mit jelent a felnőttek és gyerekek közötti kölcsönös tisztelet. Ennek ellentétét is be kell mutatnom azonban, még akkor is, ha ezeket a leírásokat igyekszem is minimumra szorítani. Mindennapi tapasztalatom, hogy a felnőttek parancsolgatnak, gúnyolódnak a gyerekekkel, és ennek eredményeképp nincs bizalom a felnőttek és a gyerekek között.

Megosztás

Fóti Péter: Egyházkötelezettség és iskolaszabadság

Az egyházakkal, ha nem kapnának állami támogatást, tulajdonképpen minden rendben lenne. Mivel azonban kapnak, nem tekinthetők másnak, mint állami egyházaknak. Ha nem kapnának, akkor azok lehetnének, aminek lenniük kellene, intézményeknek, amelyek azért léteznek, mert valamilyen emberi igényt elégítenek ki.

Megosztás

Fóti Péter: Emberi jogok, politikai demokrácia, egyenlő esélyek és az iskola

Most amikor a politikai jobboldal a magyar parlamentben a másik két parlamenti part távollétében megalkotta Magyarország új alkotmányát, arra gondoltam, hogy megírom, hogy mi hiányzik nekem, mind az eddigi, mind a korábbi magyar alkotmányból, elsősorban az iskola és a demokrácia kapcsolatának vonatkozásában.

Nem kezdem a nagyon távoli múltban (nem mintha nem lenne érdekes a civilizációk, az állam, a demokrácia története), hanem csupán az angol Magna Chartánál 1215-ben.

Megosztás

Peter Fóti: Should children be totally free from adult authority?

A.S Neil emphasized, that when he established his school in 1921 that he wanted to build a community where “children are free from the authority of adults”. On the other hand, Neil was famous for his provocative, often extreme, sometimes even dogmatic statements. All this might have given him popularity in the 1960’s, but he also lost it when the counterculture of the sixties burned out. Yet, there are a lot of truth in his basic ideas, which should be taken to heart and be considered. Because of this, it might worth to specify what should we say instead of “free from adult authority”.

Megosztás

Fóti Péter: Meg kell-e szabadítani a gyerekeket minden tekintélytől?

A.S. Neill hangsúlyozta, hogy amikor 1921-ben iskoláját megalapította egy olyan közösséget szeretett volna létrehozni, ahol „a gyerekek szabadok a felnőttek tekintélyétől”. Neill azonban híres volt, provokatív, sokszor túlzó, néha dogmatikus kijelentéséről. Ez adhatott neki az 1960-as években nagy népszerűséget, de talán ugyanezért vesztette is el ezt, amikor a 60-as évek ellenkultúrája kiégett. Holott alapeszméiben sok igazság volt, amit ma is meg lehet szívleni. Ezért érdemes pontosítani, hogy mit érdemes mondani a „felnőttek tekintélyétől való szabadság helyett“.

Megosztás

Fóti Péter: Egy kreatív nem-igazodó - Herbert Kohl portréja

        

"Eljött az ideje, hogy egy kis kreatív nem-igazodást vezessek be a tanteremben, és ennek a módjára sorban állás közben jöttem rá Szivárvány Szupermarket pénztáránál. Mindig érdekeltek a pletyka- és botránylapok, különösen azok, amelyek mindenféle képtelenségeket állítottak.  Van valami perverz intelligencia az olyan főcímek kitalálásában, mint „Megtalálták a Titanic túlélőit, akik épp egy jéghegy tetején uzsonnáztak!” „Hitlernek csemegeboltja van Buenos Airesben!”, vagy „A nercbunda megette a tulajdonosát!”.  Az egyik este, amikor épp elkeseredtem, mert nem haladtunk semmit az osztályban, a következő szalagcímbe botlottam: „Falábú kisfiú született”. Elolvastam a címhez tartozó cikket, és úgy döntöttem, beillesztem a tananyagba. Megvettem az újságot és megmutattam az osztálynak. Arra a hétre azt a házi feladatot kapták, hogy vegyék meg a lapot, olvassák el a cikket, és írjanak egy háromoldalas esszét, ami alátámasztja, megerősíti, vagy éppen megcáfolja a cikk állításait. Megrökönyödve láttam, hogy a diákok halálosan komolyan vettek, és úgy viselkedtek, mint akik egy újabb Piaget írást kaptak elemzésre. "

Herbert Kohl neve szinte ismeretlen a magyar olvasók előtt.[1] Nem így azok számára, akik a 60-as évek ellenkulturális mozgalmát ismerik és szeretik. Herbert Kohl, egyike volt e mozgalom pedagógiával foglalkozó nagyságainak.

Megosztás

Fóti Péter: Amit Röfi sem tudott....

Izgalmas olvasni a Legyek Urát egy olyan szemüveggel, ami láttatja azt is, hogy az egyik főhős a kövér Röfi, akit szokás minden gyerek közül a legbölcsebbnek kikiáltani, bizonyos dolgokban mégsem elég bölcs. Mi is Röfi hiánya, miért is nem sikerül a gyerekekből egy jó közösséget faragni, akik ébren tartják a tüzet, hogy ezzel jelezzék egy arra járó hajónak, hogy ott vannak, hogy közösen elég masszív hajlékot építsenek maguknak.


Látógatóink