Megosztás

Fóti Péter: Béke és nevelés

 

“Senki nem lehet elég bölcs vagy jó ahhoz, hogy bármelyik gyerek egyéniségét átalakítsa. Az a baj a mi beteg, neurotikus világunkkal, hogy minket is alakítani próbáltak, és hogy egy olyan generációra, amelyik megjárt két világháborút és épp kirobbantani készül egy harmadikat, még egy patkány nevelését sem lenne szabad rábízni.” A. S. Neill

“Mielőtt arról beszélünk, hogy mi a jó oktatás, kell hogy legyen egy koncepciónk arról, hogy milyen embert szeretnénk „produkálni“ “ Bertrand Russell

A tradicionális nevelés (az otthoni ugyanúgy, mint az iskolai) gyakran szándék nélkül, de még gyakrabban szándékosan megtagadja azokat a dolgokat a gyerekektől, amire azoknak szüksége lenne ahhoz, hogy békében éljenek önmagukkal és embertársaikkal. Minden erőfeszítésünk annak érdekében, hogy békében éljünk (ez alatt nem csupán a háború hiányát értem) hiábavaló, ha nem értjük meg, hogy a gazdasági, faji, kulturális különbségek mögött emberi problémák állnak, annak hiánya, hogy kevéssé értjük mindazokat a mechanizmusokat, amik oda vezetnek, hogy az emberek problémáikat bűnbakok keresésével próbálják megoldani hol irigykedve, hol félve a másiktól, hol gyűlölködve, acsarkodva egymásra. Nem látjuk azt az összefüggést, hogy az emberek, amikor gyűlölik a munkájukat, a főnöküket, a szomszédjukat, és persze legfőképpen – persze bevallatlanul – önmagukat, akkor képessé válnak arra, szenvedést igyekezzenek okozni mindazoknak, akiknek érzik azt, hogy azok szabadabbak, kompetensebbek, méltóságuk van, azaz mindazzal rendelkeznek, ami nekik oly fájón – persze megfogalmazhatatlanul - hiányzik.

Megosztás

Fóti Péter: Te miért ellenzed a heti osztály/iskolagyűléseket?

Illusztráció: az ashburtoni Sands School iskolai gyűlése

A gyűlések alatt azt értem, hogy tanárok és diákok összejönnek beszélgetni és dönteni az osztály/iskola társadalmi életéről (tehát nem mindenről). Mialatt azon gondolkodsz, hogy te miért ellenzed ezt, én elmondom, hogy miért támogatom:

Az osztály/iskolagyűlés jó arra:
--hogy kicseréljük az információkat
--hogy közösen alakítsuk az életet
--megvizsgáljuk a tagok között elöforduló konfliktusokat és megállpítsuk, hogy mit kell tenni az esettel kapcsolatban
--segít a tagoknak megtalálni az igazukat
--segít abban, hogy a közösség tagjai között béke uralkodjon
--segít abban, hogy mindenki megismerje önmagát
--segít abban, hogy kifejezd magad
--megtanít beszélni és hallgatni
--igaz, hogy időt és energiát kell befektetned, de ez a befektetés megtérül, ha a gyülést hatékonyan vezetik
--segít megismerni, hogy a közösség többi tagjai hogyan gondolkodnak és éreznek
--kifejezi azt, hogy a tanárok és a diákok egyenlőek, ha nem is egyformák
--megtanít arra, hogy lehet engedelmességre való felszólítások nélkül élni, mert önmagadat kormányzod és az általad is hozott törvények uralma alatt élsz
--nincs szükséged rendőrre, mert mindenki betartatja a szabályokat, amit közösen alkottok
--megtanulsz rugalmas lenni, elkerülve a káoszt és a merevséget
--késztetést érzel alternatívákat kigondolni, kipróbálni és értékelni
--megtanulod, hogy hibázni az élet része, és ha hibákat csinálsz, azokat késöbb korrigálni lehet
--hogy a gyűlések megerősitik a tagok közötti kapcsolatokat, és igy egy közösség keletkezik

Kérlek írd meg, hogy neked milyen ellenérvek jutottak az eszedbe. Beszéljük meg a mellette és ellene szóló érveket!

Itt összeállítunk egy Gyakran Ismétlődő Kérdések (GYIK) szekciót! (Hamarosan jön)

Kapcsolódó cikk:

http://www.tani-tani.info/valodi_demokratikus_intezmenyek

 

Why do you object to regular weekly school/class meetings?

When talking about meetings I mean a process in which teachers and students come together, talk things over and make decisions together about how social life in the class/school should be. I’ll tell you why I am for it.

I think that the school meeting is ideal for

  • exchanging information
  • ruling social life
  • examining conflicts between the members of the meeting
  • helping members to find justice
  • helping members establish peaceful human relations in the community
  • helping you know yourself better
  • helping you express yourself better
  • teaching people to listen to each other and speak up for themselves and for others. Well, yes you have to invest a lot of time in the meetings, but this investment pays back if the meeting is chaired effectively.
  • helping you find out how other members of the community think and feel
  • making you feel that teachers and students are equal (but bear different responsibilities)
  • letting you find out that there exists a way to live without servile obedience and that you have the chance to „rule” yourself under the rule of law
  • finding out that there is no need for policemen because the members of the community keep the rules that they created together
  • learning to be flexible, in spite of being chaotic or rigid
  • teaching you to think in alternatives, to be able to choose between them and to evaluate them
  • learning that failure is a necessary concomitant of life, and that if you make a mistake you have the chance to correct it without being severly punished and emotionally damaged
  • letting you find out that the meetings help you bond with the members of the community.

Please let me know your objections.

Let’s discuss all the pros and cons!

Thank you.

Megosztás

Fóti Péter: Álom

Álmomban szülők előtt álltam, és beszédet mondtam nekik:

Kedves Szülők!

Barátaimmal egy iskolát nyitunk. Nem célunk a gyerekeknek bizonyos képességeket, vagy ismereteket adni. A mi célunk egy olyan környezet létrehozása, amelyben a gyerekek maguk tudják meghatározni, hogy kik ők, és mik szeretnének lenni. Lesz, aki önállóan kutat, lesz, aki intellektuálisan lesz kíváncsi, lesz, akinek jó fizikai erőnléte lesz, lesz, aki szereti a művészetet és így tovább, attól függően, hogy milyen hajlamokat hozott magával. A gyerekeket nem fogjuk összehasonlítgatni! Mi támogatjuk az individualitást azzal az érzéssel együtt, hogy az egyén felelős a társadalomért, barátaiért.

Az iskolában mi tanárok leszünk felelősek kezdetben az iskola megszervezéséért és fenntartásáért, mi leszünk felelősek a finanszírozásért (amihez Önök, szülők hozzájárulnak), a gazdasági vezetésért, az épületek állagának megóvásáért, azért, hogy a rászoruló gyerekek terápiában részesüljenek, a nevelésért, amiről később még részletesen szólok, az új tanárok felvételért és elbocsátásáért. Mi vesszük fel, és szükség esetén mi bocsátjuk el a gyerekeket, mi gondoskodunk az állami törvények betartatásáról, és a tisztaság minimumáról.

Megosztás

Irodalomjegyzék a demokratikus nevelés tanulmányozásához

Ez az irodalomjegyzék azoknak kiván segítséget adni, akik kedvet éreznek ahhoz, hogy másképpen tanítsanak, mint az a tradicionális iskolában szokásos. Ezeken az oldalakon inspirációt kaphat mindenki arra, hogy tanulóihoz, legyen az a saját gyerekek, akár rábizott iskolai tanuló, vagy szabadidös gyerek valami uj módon viszonyuljon. Ennek az uj viszonynak az elemeit kivánja ez az összállítás feltárni, ehhez az uj viszonyhoz kiván utmutatót adni. Azt is reméljük, hogy az itt elmondottak végre a hivatalos tanárképzés keretein belül is forradalomhoz vezetnek majd. Bevezetöként ajánljuk ehhez John Holt beszámolóját arról, hogy hogyan is tanított tanárjelölteket, a nélkül, hogy kényszert gyakorolt rájuk:  John Holt: Tanuló irányította tanulás

Megosztás

A. S. Neill: a pedagógia Gandhija

írta: Fóti Péter

http://nevelestudomany.elte.hu/index.php/2014/06/a-s-neill-a-pedagogia-gandhija/

Ez az emlékező írás abból az alkalomból született, hogy Summerhill legendás alapítója éppen száz éve, 1914-ben lett egy kis vidéki iskola megbízott helyettes igazgatója. Itt írta az A Dominie’s Log (Egy iskolamester naplója) című első, figyelemfelkeltő könyvét.

Az 1883 és 1973 között élt skót A. S. Neill-ről, akinek első könyve éppen 100 éve jelent meg, sokat írtak. Német életrajz írója „az utolsó pedagógiai szupersztárnak” nevezte őt, aki túlélte Rudolf Steinert, és Maria Montessorit, akikkel egy kategóriába szokták sorolni. Ez a besorolás jogos is, meg nem is. Jogos, mert Neill is szakított a hagyományos iskolamodellel, ahol a gyerekek kényszerűen órák hosszat csöndben ücsörögnek a padokban, és inniuk kell a tanárok szavait. Jogtalan, mert Neill reformjai messzebbre mutatnak. Két legfontosabb inspirátora az amerikai Homer Lane és a német Sigmund Freud volt. Az előbbitől az iskolai önkormányzat gondolatát vette át, az utóbbitól a másik ember megértésére való törekvést. Persze Freud maga is Homer Lane inspirátora volt, akit azonban Lane bizonyos fokig a feje tetejéről a talpára fordított. Freud nem volt képes szakítani a monoteista világvallások pesszimista emberképével, és munkásságában ott bujkál a feltételezés, hogy az ember bűnben születik, hogy a kultúra arra való, hogy általa legyőzzük a velünk születtet rosszat. Nem, mondta Lane, és nyomán Neill is: el kell vetni a bűnbe esés tanát, és vissza kell térnünk a bűnbeesés ideje előtti emberiséghez. Vissza kell térni a több mint 6000 évvel ezelőtti állapotba, amikor a hódítás nem volt fontosabb a közösségi létnél, amikor az igazság még fontosabb volt, mint az fizikai erő. Ezen gondolatok alapján rendezték be a Summerhill Iskolát, és ezek alapján működik 93 éve. Az iskola alapjai ugyanazok, mint amit Gandhi is hirdetett: az erőszak nem megoldás a problémáinkra. Helyettük az iskola legyen egyben igazságszolgáltató közösség, és kormányozza az egész közösség az iskola társadalmi életét a közvetlen demokrácia alapján. Ugyancsak az erőszakmentesség jegyében vette észre Neill, hogy a gyerekek kíváncsisága a világ dolgai iránt csak akkor marad meg, ha beleszólhatnak abba, hogy mit tanuljanak. Az erőszak, amelyet az iskolákban a gyerekek elszenvednek még csak nevén se nevezhető. Kimondani is bűn, hogy a kéretlen tanítás káros a gyerekekre, hogy a felnőttek hatalmi éhségének való kiszolgáltatottságuk lelkileg rombolja őket, és erőtlenek maradnak. Summerhill ezért a békére és az erőszakmentességre áhítozó szülők Mekkája, Neill pedig a pedagógia Gandhija!

Megosztás

Fóti Péter: Válaszok az Éva Magazin oktatással kapcsolatos kérdéseire

Tavaly Hevesi Flóra jóvoltából nagy megtiszteltetésben volt részem: Dr. Andrásfalvi Bertalan, Hiller István, Hoffmann Rózsa, Vekerdy Tamás, és Radó Péter mellett válaszolhattam Flóra kérdéseire.  A többi kérdezett válaszát a cikk végéhez csatolt pdf file-ban csatolom.

Mit tart a rendszerváltás utáni magyar közoktatás legsúlyosabb problémájának?

A legnagyobb probléma az iskolarendszeren belül a kezdő 6-10 éves szakaszban van. Vegyes életkorú osztályok kellenének sok szabad játékkal, kötelező foglalkozások helyett ajánlásokkal, és úgynevezett „demokratikus iskolák", amelyek Nyugaton már régóta jól működnek.

Megosztás

 

Fóti Péter: Kommentár John Holt Iskolai kudarcok c. könyvéhez

 

 

John Holt (1923–1985) első könyve a „How Children Fail” 1964-ben jelent meg. Sikerkönyv lett, írója Amerika-szerte ismertté vált. Második könyve, a „How children learn” 1967-ben látott napvilágot. A két könyvet együtt több mint másfél millió példányban adták el.

A Gondolat Kiadó a How Childern Fail-t Iskolai kudarcok címmel kiadta 1991-ben. A kiadó azonban nem nagyon figyelt, ugyanis Holt 1982-83-ban újra kiadta a két sikerkönyvét, kiegészítve 20 év tapasztalatával. A kiegészítéseket az angol kiadásban a margón jelzik. Így, aki akarja, olvashatja úgy is, ha kihagyja a jelölt részeket. Sajnos a magyar kiadásban az 1982-es angol kiadásra hivatkoznak, de az eredeti 1964-es könyv lett lefordítva. A német olvasók egy kicsit jobban jártak, mert ők az első könyvnél a kiegészített verziót kapták, de jelölés nélkül. Így személyes használatra az eredeti kiadás alapján magam jelöltem be a német kiadásba az új részeket. A német fordító azonban egy mondat erejéig megrettent: Holt a bővített kiadás bevezetőjének utolsó mondatában azt írja, hogy sajnos a könyv megjelenése utáni 20 évben folytatódott az iskolában a gyerekek intelligenciájának a tönkretétele. Ez a mondat a német fordítónak is sok volt, egyszerűen elhagyta. Holt második könyvének kiadása aztán már a magyar módszer szerint jelent meg, nem tartalmazza Holt 1983-as kiegészítéseit.

Megosztás

Fóti Péter: A gyermekjogok, a decentralizáció és a  HÍVATLANUL

Először megjelent: http://hivatlanul.com/foti-peter-gyermekjogok-decentralizacio-es-hivatlanul/

"...Nem lehet beszélni a gyerekek jogairól, ha nem beszélünk a szülők jogairól és hatalmáról a gyerekeik felett, ha nem beszélünk az iskola hatalmáról a tanárok felett, stb. stb. Értelmetlen a gyermekjogokról beszélni anélkül, hogy ne mondanánk valamit az egyes iskolák önállóságáról, az iskolaigazgatók kiválasztásáról, és hatalmáról, az egyes tanárok önállóságáról és hatalmáról. Csak, ha mindezeket tisztáztuk, akkor fogjuk látni, hogy mi is a valóságos joga ez egyes gyereknek, az egyes osztályoknak. ..."

Megosztás

A gyerekköztársaságtól a demokratikus iskoláig: A. S. Neill és Homer Lane

Fóti Péter és Virágh Szabolcs írása

(eredetileg megjelent a Fent és Lent blogon)

Iskola és demokrácia. Mindkét szót igen gyakran használjuk, olykor még egymás viszonylatában is, azonban általában kevesen és kevéssé vizsgáljuk meg, hogy a szépen kerekített mondatokban megfogalmazott elvek vajon mennyire érvényesülnek a gyakorlatban. Pedig létezik egy olyan pedagógiai mozgalom, amelynek tagjai valódi demokratikus iskolákat alapítanak és működtetnek szerte a világon. Ezek az iskolák azt értik demokrácián, hogy az iskolai közösség minden tagja – tehát a gyerekek is – közvetlen módon veheti ki részét a döntéshozatalból, azaz a konkrét, mindennapi helyzetekben megnyilvánuló hatalomgyakorlásból. Írásunkban megpróbáljuk vázolni azt az utat – illetve annak egy szeletét –, amely ezen iskolák megszületéséhez és gyakorlatuk kialakításához vezetett.

Megosztás

Fóti Péter: Az érzelmi és értelmi nevelés és oktatás ellentmondásai

A gyerekek neveléséről és oktatásáról számtalan cikk, könyv jelenik meg. Jó részük meglehetősen lapos olvasmány, mert nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy az oktatás, nevelés egy komplex folyamat, és nem tisztázza azt a kérdést, hogy milyen értékeket szeretne a mai felnőtt generáció átörökíteni. A tanárok legnagyobb része is úgy látja, hogy feladatuk csupán az, hogy a gyerekeknek praktikus ismereteket adjanak át, hogy azok ezzel felszerelkezve megbirkózhassanak az élet problémáival.

Ez a szemlélet bukkant fel egy beszélgetésben, amelyet Mario Montessori és A. S. Neill folytatott az amerikai Redbook magazin lapjain 1964-ben. Mario Montessori elmondta, hogy anyja a világhíres pedagógus micsoda eredményeket ért el a kis gyerekek írás és olvasás tanításába, és elmesélte azt is, hogy a gyerekek írástudatlan szülei is eljöttek Montessorihoz, azzal a kérdéssel, hogy ők is meg szeretnének tanulni írni olvasni. Érthető, hogy Montessori büszke volt erre, és meg volt lepődve, amikor Neill az elmondottak hallatán kifakadt:

Amikor az oktatásról beszélsz, akkor az elemi ismereteket érted, a három R-t (Reading, wRiting, aRitmetic) a tudományokat, én viszont az élet dinamikájára gondolok, arra hogy hogyan akadályozzuk meg a gyereket abban, hogy a Gestapó tagja legyen, hogy gyűlölje a színeseket, és hasonlók. A világ betegsége. Engem az érdekel, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy ne gyűlöljenek, hogy ne legyenek életellenesek.


Látógatóink