Megosztás

Fóti Péter: A demokrácia minimuma

megjelent a Népszabadság 2015. január 15-i számában

Sajnos hozzá kell szoknunk, hogy a demokrácia szót mindenki könnyen a szájára veszi, ha valamivel elégedetlen. Ennél is rosszabb azonban az a fejlemény, ha valaki a szó hallatán csak legyint, és ezzel kifejezi megvetését az egész világ és benne a demokrácia iránt is.

Megosztás

Fóti Péter: 35 éves a bécsi SchülerInnenschule

Nagyon rövid bevezető

Tudtam, hogy az iskola 35 éves fennállását ünneplő rendezvény rengeteg energiába került. Magam, mint szülő részt vállaltam a munkában, és több, mint 4 órán át árultam a könyvet, ami ebből az alkalomból jelent meg "otthon az iskolában" címmel.

Tegnap aztán nekiláttam a könyvet olvasni, és boldog voltam, hogy van (a könyv is és az iskola is). Most csak egy rövid részletet fordítok le a könyvből, az iskola egy volt tanárának tollából, és remélem nálunk is hasznos lesz, mert valóban bemutatja a rögös utat, amit az osztrák alternatív iskolák bejártak. Nem minden alternatív iskola egyforma persze, és a szívemhez ez az iskola különösen közel áll, mert a SchülerInennschule ugyanúgy tagja a demokratikus iskolákat tömörítő EUDEC-nak, ahogy a mi egyesületünk is!

Megosztás

Fóti Péter: Egy (nem magyarországi) Waldorf iskola belülről

Az élet úgy hozta, hogy szeptember 1-től a fiam egy Waldorf iskola tanulója. Nem árulom el, hogy melyik iskola, mert nem akarok kárt okozni az iskolának. Egyszerűen a világon létező 1000-nél is talán valamivel több Waldorf iskola egyikéről van szó.

Mi baj van ezzel az iskolával? A válasz attól függ, hogy mit tekintünk normálisnak. Ha az a normális, hogy a gyerekek osztályokra bontva, ahogy az évek haladnak minden nap egy terembe zárva tanulnak, akkor a Waldorf iskola jó. Ha valaki nem tartja egészen normálisnak az évfolyamokra bontást, és azt, hogy a gyerekeknek azt kell tanulniuk, amit a felnőttek (elsősorban Rudolf Steiner) kitalált, hogy jó nekik, akkor az iskola nem normális.

Megosztás

Fóti Péter: Megjegyés a DEKA Alapértékeihez és 12 pontjához

Kedves Barátaim,
Olvasom a DEKA Alapértékeit, olvasom a DEKA 12 pontját, annak rövid és hosszabb változatában és azon töröm a fejem, hogy miért nem természetes mindez, miért kell ezt újra és újra meghirdetni, illetve, hogy miért nem érvényesülnek ezek az elvek a gyakorlatban. Tovább menve azon gondolkozom, hogy mik azok a mélyebb mechanizmusok, amik ezek ellen az elvek ellen szólnak, és érvényesülnek. Itt most nem a másokra mutogatásra gondolok, hanem arra, hogy ezeket az elveket gyakran sértik meg sok oldalon, gyakran hangosan is hirdetik, hogy az elvek egészen mások stb. Stb.

Megosztás

Tanulni nemcsak kényszerből lehet - Zádrovich Adél beszélget Fóti Péterrel

A demokratikus iskoláktól az otthonoktatásig

Az iskolarendszer több száz éve ugyanúgy működik: tanít és tesztel. A fejünkbe önti a tudást, és számon kéri. Nem kérdezi meg, akarjuk-e vagy sem, egyáltalán érdekel-e a tananyag. A demokratikus iskolák és az otthonoktatási mozgalmak ezzel szemben azt mondják: a tanulás nem külső kényszer, hanem belső indíttatás kellene, hogy legyen. Fóti Péter oktatáskutatóval a tanulás alternatív módjairól beszélgettünk.

Megosztás

Fóti Péter: Ordas eszmék a pedagógiában

Az alábbi irás annak nyomán született, hogy a galamus.hu oldalon 2012 elején megjelent az Unortodox tanár cimü irásom. Azt gondoltam, folytathatom a gondolatokat és megirtam az alábbi rövid irást. A galamus.hu szerkesztöje Mihancsik Zsófia a következö levéllel utasította el irásomat: "Kedves Péter, az a baj vele, hogy a mérések nem haszontalanok, és valamit tükröznek az iskolák teljesítményéből ha egy iskolarendszer nem tanítja meg olvasni és szöveget értelmezni a gyerekeket, az nem fog másként kiderülni, csak ilyen összehasonlító vizsgálatokból ezt egyáltalán nem tartjuk ördögtől valónak másrészt ha a közösségi nevelésről csak ennyit mondunk, akkor ennek Hoffmann Rózsa iskolája is megfelelhet abban aztán tényleg közösségi nevelés folyik, sőt csak az folyik az kevés, ha odatesszük, hogy tanár-diák önkormányzat, mert a hoffmann-féle iskolában még akár azt is csinálhatnak, attól nem lesz jobb úgyhogy ezt most inkább nem hoznánk le."

Most tehát itt hozom nyilvánosságra gondolataimat, amiket változatlanul komolyan gondolok:

Megosztás

Fóti Péter:  Az iskolagyűlés funkciói

 

Megosztás

 

Fóti Péter: Egy radikális iskolareform körvonalai (2006) - III. rész

Rövid esszék az iskolakötelezettségről, a tesztek értelmetlenségéről, a külső és belső motiváció különbségéről és a tanulás igazi értelméről

A tanulásról

A tanulás az iskolával kapcsolatban leggyakrabban használt fogalom. A gyerekeket az iskola jó tanuló vagy rossz tanuló címkével látja el, és azt sugallja, hogy ez a tulajdonsága a tanulónak a tanulótól függ. Most részletesebben  amellett szeretnék érvelni, hogy a rossz tanulókat részben az iskola saját maga produkálja, amikor osztályozza, értékeli őket, amikor versenyre biztatja őket és nem kooperációra, amikor a tantervet és nem a gyereket akarja tanítani.

Korábban azt gondoltam, hogy a tanulás egyfajta gyűjtögető tevékenység, ahol az ember tényeket, gondolatokat gyűjt. Ma már tapasztalataim hatására egészen máshogyan látom a dolgot: ma a tanulás nekem valamiféle növekedést jelent, azt, ahogyan az ember az őt körülvevő világban mozog, és egyre jobban birtokba veszi azt.

A tanulás maga az élet. Az újszülött az élet első pillanatától fogva tanul. Az iskolába nem azért megy, hogy megtanuljon tanulni, hiszen azt élete első pillanatától fogva teszi. A tanulás sokkal szélesebb fogalom annál, mint amit az iskola jelent. A tanulás ebben a széles felfogásban az egész életen át folyik, a tanulás folyamat, növekedés, tapasztalatszerzés és a tapasztalatok feldolgozása. A tanulás eredménye nem pusztán szavakban vannak rögzítve, hanem érzésekben, gondolati modellekben is. Az iskola, mint erre még később kitérek, nagyon gyakran megpróbálja a gyereket arra késztetni, hogy valami más módon tanuljon, mint ahogyan azt korábban tette. Ez sokszor ahhoz vezet, hogy a gyerek eredeti jó tanulási módszerét feladni kényszerül, és helyette az iskolában szokásos felszínes tanulási módra szokik át. Mielőtt ezt részletezném, térjünk vissza az iskola előtti korba.

Megosztás

Fóti Péter: Egy radikális iskolareform körvonalai (2006) - II. rész

Rövid esszék az iskolakötelezettségről, a tesztek értelmetlenségéről, a külső és belső motiváció különbségéről és a tanulás igazi értelméről

A külső és belső motivációról

A külső tanári motiváció a mai kötelező iskolába járásra építő bürokratikus iskola fő fegyvere. A motiváció fogalmát azonban alaposabb vizsgálat alá kell vetnünk. Ha különbséget teszünk a külső és belső motiváció között, látni fogjuk, hogy a belső motiváció az igazán fontos, az igazán kívánatos, míg a külső motivációra csak akkor van szükség, ha korábban már leromboltuk a belsőt. A feladat itt az lenne, hogy a belső motiváció értékét újra visszaállítsuk. Nem könnyű feladat.

A gyerekek a világra jönnek, és megkezdik az őket körülvevő világ felfedezését. A felfedezőút egyik állomása, hogy megtanulnak járni és beszélni. A tanulási folyamat sok próbálkozásból, kudarcból, újrakezdésből áll. A gyermek maga jelöli ki tanulásának tárgyát, maga hajtja végre a folyamatot, és végül ő maga korrigál. Természetesen környezetéből már ebben a korai fázisban visszajelzések érik. A felnőttek segítik őt, ha úgy ítélik meg, hogy segítségre van szüksége. A segítségre a gyerek kétféleképpen reagálhat: örül neki vagy elutasítja. Akárhogyan is történik, örömét vagy elutasítását szintén a maga módján tudja csak kifejezni. Az öröm vagy elutasítás értelmezése azután a másik fél feladata. Jó esetben az értelmezés sikeres, rossz esetben nem. Így, ha a gyermek elutasító reakcióját nem megfelelően értelmezik, a dolog problémákhoz vezethet.

Megosztás

Fóti Péter: Egy radikális iskolareform körvonalai (2006) - I. rész

Rövid esszék az iskolakötelezettségről, a tesztek értelmetlenségéről, a külső és belső motiváció különbségéről és a tanulás igazi értelméről

 

Van-e értelme az iskolázást kötelezővé tevő törvényeknek?

Az iskolakötelezettséget elrendelő törvényeknek annak idején az volt az értelmük, hogy megvédjék a gyerekeket azoktól a felnőttektől, akik őket az iskola helyett gazdaságilag kizsákmányolták volna. Sok tanulatlan ember szívesebben látta volna, ha gyerekeit a gazdaságban foglalkoztatja ahelyett, hogy iskolába mentek volna. A kötelező iskolalátogatást elrendelő törvényeket ennek a meggondolásnak alapján hozták.

A mai felnőtt társadalom nagy többsége ma is helyesnek tartja ezeket a törvényeket. Én magam azonban azt gondolom, hogy a kérdést újra kellene gondolni, és sok érv szól amellett, hogy a kötelező iskolázást elrendelő törvényeken változtatni kellene. Az alábbiakban igyekszem összefoglalni érveimet.


Látógatóink