Megosztás

Az alábbi irás a Civil Közoktatási Plattform számára született. A szöveg alapötlete tőlem származott ezért bátorkodtam magamat szerzőnek kiirni. Ez úton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segitettek az alapötletet jobban kidolgozni.

Fóti Péter: Milyen iskolarendszert szeretnék?

„A jövő záloga a gyermek?

Gyakran hangzik el ez a mondat, amikor a magyar oktatásról esik szó. Azonban az oktatásügy jelenleg a gyerekekkel törődik a legkevésbé.

Milyennek szeretnénk látni a jövő nemzedékét? Sikeresnek, magabiztosnak, szociálisan érzékenynek felelősséggel a társadalom iránt? Ezeket az értékeket a család mellett az iskolában kell elsajátítaniuk - ha hagyják nekik.

A magyar oktatást jelenleg gúzsba köti az idö kerekét visszaforgatni akaró köznevelési törvény, az esztelen túlcentralizálás. Számtalan sebből vérzik a rendszer, emiatt a szakmai szervezetek egy új oktatási modellt sürgetnek, melynek alapja az élményszerű tanulás, a befogadó, esélyteremtő óvoda és iskola, valamint a 21. század kihívásainak megfelelő tudás.

Éppen ezért 2016 februárjában negyvenöt civil és szakmai szervezet részvételével megalakult a Civil Közoktatási Platform, melynek célja a modern, jól működő, egy demokráciához méltó oktatási rendszer kialakítása Magyarországon.

A civil kezdeményezés szerint ehhez elengedhetetlenül szükséges az iskolai rendszer mielőbbi újragondolása.

Megosztás

Fóti Péter: Demokratikus iskola - Demokratikus döntéshozatal

Demokratikus döntéshozatal az iskolákban, ha egyáltalán létezik, akkor az korlátozva van arra, hogy a gyerekek megszervezzenek-e egy bulit, vagy milyen színűre fessék az osztály falát. Olyanról, hogy a tanárok felvételébe a gyerekek beleszólhatnak, magyar iskolában még nem hallottam. Ha ezt mégis megtehetnék, véleményüket maximum meghallgatnák, de nem lehetne szavazati joguk a kérdésben. Az iskola szabályait és a tananyagot a felnőttek határozzák meg, és minden más javaslatot ezzel kapcsolatban elutasítanak, mint nevetségeset.

Megosztás

Fóti Péter: Nincs jó büntetés

A Dartington Hall iskola önkormányzatának tapasztalatai

Az önkormányzat egy állandóan változó rendszer, nem lehet egyszer és mindenkorra kitalálni. Az alapelvei persze fontosak és szeretném, hogy elterjedjenek. Az egyik legfontosabb alapelv, hogy az iskola egy működő társadalom, nem csupán gyerekek és tanárok halmaza, ahol a gyerekek tanulnak és parancsoknak engedelmeskednek. Egy elő társadalom soha nem statikus, és még alkotmányos elvei is változhatnak egyik évről a másikra. Ha visszatekintünk az elmúlt századok történetére, akkor azt láthatjuk, hogy az erőszak helyére lassan a meggyőzés lép. Az embert meg lehet győzni, ha megmutatják neki cselekedetei lehetséges következményeit. Néha ugyan vissza kell térni a nyers erőhöz, mert időről-időre megmutatkozik az emberek nyughatatlansága. De jó lenne, ha erre egyre ritkábban kerülne sor. Ehhez mindenkinek jobban kellene értékelnie a kíváncsiságot, a kalandokat, a változásokat, hiszen ezek révén ismerhetik föl az emberek, hogy van választási lehetőségük.

Amikor Dartington Hall vezetését 1931-ben W.B. Curry átvette, gyanakodott az önkormányzatra. Amennyire más iskolák önkormányzatait ismerte, azt gondolta, hogy azok túlzottan sokat kormányoznak és túlzottan sok büntetést alkalmaznak. Mint minden érzékeny, ember ö is hajlott az anarchizmusra és nem könnyen fogadta el, hogy a törvények és a kormányzás szükségszerű.

 

Megosztás

Fóti Péter: Miért lázadnak a gyerekek?

 

A felülről az emberekre kényszerített szabályok a diktatúrák jellemzői. Iskoláinkban is van számtalan szabály, amelyek azt mutatja, hogy az iskola nem tiszteli a gyerekeket, és amelyek azzal a kimondatlan, de érezhető céllal születtek, hogy hangsúlyozzák, hogy a gyerekek kisebbrendű polgárok.

Az utóbbi napokban gyűjtöttem ilyeneket a facebookon:

  • Ha kimennek az udvarra, nem mehet vissza pisilni, inni stb. egyedül. A tanító meg nem mehet vissza vele, mert nem maradhatnak kint egyedül a többiek.

  • Egész nap nem lehet nála a mobiltelefon, délután sem, napköziben sem. Mert a tantestület megszavazta.

  • Van olyan iskola, ahol ebéd közben is tilos beszélgetni, beírás stb. jár érte.

  • Amikor a tanár kimegy (kivonul), akkor is vigyázzba kell állni.

  • A gyerekem elsős korában nem lehetett az ebédlő asztalnál inni, mondván kiöntik, kilocsolják.

Amikor a viselkedésedet így szabályozzák, akkor ezzel megakadályozzák, hogy a dolgokat azok valódi okáért tedd. Nem azért fogsz szépen írni, hogy más emberek el tudják azt olvasni, hanem azért, mert különben újra leíratják veled. Nem azért fogsz valakivel udvariasan beszélni, mert barátságos érzelmeid vannak iránta, hanem azért, mert ha nem ezt teszed, akkor meg fognak büntetni érte. Egy ilyen légkörben a szabályok titkos megszegése még akkor is vonzó, ha a fenyegető büntetés a levegőben lóg és várhatóan megalázó lehet. Cigizni napközben a WC-ben a nap fénypontjává válik.

Megosztás

Fóti Péter: Pál utcai fiúk és lányok Summerhillben

Egy régi este akkor 13 éves fiammal elővettük a Pál utcai fiúk filmes változatát (Fábry Zoltán, 1969). A filmben, akárcsak a könyvben két fontos egymásba fonódó történet van: A harc, amely izgalmas, "kié legyen a grund?”, a másik Nemecsek Ernő „hősi” élete és halála. Persze a harc a fontosabb, bár megkönnyezzük Nemecsek halálát, aki a harc döntő pillanataiban mindig ott van, és részben az ő hősiessége is hozzájárul, hogy megőrizik a grundot, a játszóteret. Micsoda figurák: Boka, Csónakos, Geréb, a Pásztorok, Ács Feri! Fiúk, mind fiúk. Mindez persze nem volt akadálya annak, hogy a könyv évtizedekig kötelező olvasmány legyen minden 10 éves lánynak (és most is az). A könyv kvalitásait azonban nem lehet tagadni. Ez azon ritka könyvek egyike, amiben a gyerekek természetesen, demokratikusan igyekeznek életüket berendezni. Honnan vették az eszmét, kérdezhetjük, de választ a könyv nem ad. A gyerekdemokrácia gondolata, úgy látszik, benne volt/van a levegőben. A jóval később született Legyek Ura csak azt mutatja, hogy a hibásan nevelt gyerekek hamar eltorzulnak (Ralph), és a normálisakat háttérbe szorítják (Röfi). Szerencsére a felnőttek között is voltak/vannak néhányan, akik bíznak annyira a gyerekekben, hogy számukra fenntartják a kereteket, hogy azokon belül a gyerekek demokratikus döntéseket hozhassanak saját életükről a gyerekköztársaságokon belül. Az egyik – kevés - ilyen gyerekköztársaság Summerhill, aminek fiam három hónapra a tanulója lehetett.

Megosztás

Fóti Péter: Téves nézetek a gyerekek büszkeségéről és méltóságáról

"A gyereknevelésben az egyik legfontosabb dolog az lenne, hogy megelőzzük a félelmet és tegyünk ellene, ha előtörne. A gyerekek olyan könnyen kerülnek a félelem hatása alá - félnek a felnőttek nemtetszésétől; attól, hogy valami rosszat csinálnak, vagy mondanak; félnek a sötéttől; vagy, hogy hibáznak; hogy kapcsolataikban nem felelnek meg az elvárásoknak." (Bertrand Russell)

A mostani oktatás körüli vitákban sokan hivatkoznak a gyerekek érdekeire. Az iskolarendszernek ebből kéne kiindulnia mondják. De vajon mi is ez a gyereki érdek, mire is van szüksége a gyerekeknek. Vannak akik azt mondják, hogy több szabad időre, több mozgási lehetőségre van szükségük a szabad levegőn, van akik azt mondják, hogy színesebb tevékenységre van szükségük, mint arra, hogy napi 8 órában az iskolában a padok fölé görnyedjenek. Nekem az az érzésem, hogy mindezeken az igazságokon túl még a gyerekeknek a felnőttek részéről nagyobb tiszteletre is szükségük lenne.

Szinte észrevétlen az, hogy milyen gondolatokkal igazolják a felnőttek azt a tényt, hogy a gyerekekkel tiszteletlenül bánnak. Az itt következő észrevételeket azok az alatt az évek alatt tettem, amíg fiam felnőtt. Sok dologban hibáztam, és sokszor fájdalmasan láttam, hogy mi is bujkált gondolataimban, vagy milyen érveket hallottam, amiket csak nagy nehezen voltam képes felülbírálni. Álljon itt egy csokor ezekből a gyerekekkel szembeni tiszteletlenséget támogató nézetekből:

Megosztás

Fóti Péter: Az alternatív iskolák jogosultságáról

 

Az alternatív iskolák olyan szülök kívánságát elégítik ki, akik ilyen vagy olyan okokból elégedetlenek a tradicionális oktatással. Abban természetesen az alternatív iskolák különböznek, hogy ezek közül a kívánságok közül melyiket elégítik ki. Egy Montessori iskola sokkal jobban tudja az alapkészségeket tanítani, azoknak a gyerekeknek, akik szeretnek manipulálni. Rudolf Steiner iskoláiban sokkal lassabban tanítják az írást és az olvasást, mint a tradicionális iskolában. A.S. Neill Summerhillje által inspirált demokratikus iskolákban, a gyerekek sokkal szabadabbak, mint a tradicionális iskolákban, és az iskolai élet szabályozásában a rendszeres demokratikus iskolagyűléseknek nagy szerepe van. Így az iskolarendszerben is jogos, hogy pluralizmus legyen, ahogy a modern társadalmak egyéb szektoraiban! Az iskolázás nem az állam, hanem az állampolgárok joga! (és persze a kötelesség körül is érdemes lenne gondolkodni.)

Az a kérdés, hogy milyen mértékben legyenek az iskolák az állampolgárok adójából finanszírozva egy bonyolult kérdés. Egyfelől, ha a szülök állami, tradicionális iskolába íratják gyereküket, akkor ezt az állam a minden állampolgár által befizetett adóból teszi. Ugyanerre természetesen jogot formálhatna az az állampolgár, aki gyerekének más iskolát választ. A fejkvóta mögött, ez a tiszteletre méltó törekvés állt. Méltányos lenne ennek a rendszernek az újbóli bevezetése.

Megosztás

Fóti Péter: Vekerdy Tamás, a liberális

 

Az Új Pedagógiai Szemle legújabb számában olvastam Kerényi Mária születésnapi köszöntőjét, amelyben a tavaly szeptemberben 80. évét betöltött Vekerdy Tamásról írt.
Ez a köszöntő az antropozófus tanítvány köszöntője az antropozófus mesterhez. Mivel magam nem vagyok antropozófus, indítva érzem, hogy mint egyszerű "mezei" ember, vagy legyünk pontosabbak, "mezei" liberális köszöntsem Vekerdyt, mint saját mesteremet. A köszöntést személyesen is megtettem, amikor valamikor tavaly ősszel felkerestem Tamást Dunakeszin. Nem vittem virágot, és nem is köszöntöttem fel ünnepélyesen. Csak élveztem a jelenlétét, a szokásos sétát, a beszélgetést. Lassan 30 éve ismerjük egymást. Nincs köztünk deklarálva a mester-tanítvány viszony, ez inkább csak a részemről hasonlítható valami ilyesmihez.

Megosztás

Fóti Péter: A jó iskola (közösség – ellenség nélkül)

„Egyének kooperatív csoportja, akik között a kapcsolatok mélyebbek annál, mint amit az elvárt társadalmi szerepek előrnának. Ezek az emberek képesek egymással őszintén kommunikálni, közösen örülni, közösen gyászolni, és egymás helyzetébe magukat beleélni.”(M. Scott Peck:The Different Drum)

Bevezetés

Az alábbiakban megpróbálom vázolni, hogy milyen iskolát tartok jónak a 6 és 16 év közötti gyerekek számára.

Az emberi tanulás mindig interakcióban történik. A gyerekek kapcsolatban állnak a természettel, egymással, a felnőttekkel. A tanulás nem választható el attól, hogy hogyan kapcsolódunk egymáshoz. Ezek a kapcsolatok lehetnek biztonságot vagy bizonytalanságot nyújtók, lehetnek szabadságot nyújtók, vagy a szabadságot korlátozók. Ezek a megállapítások nem csak rövid távú leírását adják, annak ami emberek között történnek, hanem hosszú távú folyamatok részei is, amelyek születésünkkor, vagy pontosabban fogantatásunkkor kezdődnek és halálunkig tartanak. Az emberi agy raktározza ezeknek a kapcsolatoknak a minőséget, és a biztonságos és szabad kapcsolatok kimutathatóan fejlesztik az agyat, új kapcsolatokat hoznak benne létre észrevétlenül egy pillanatban, de tapasztalhatóan hosszú távon.

 

Megosztás

Fóti Péter: A számítógépes játékok és a felnőttek tekintélye

 

Két évvel ezelőtt miután Misi (akkor 13 ma 15) fiam másodszorra 4 hétre meglátogatta az angliai Summerhill Iskolát, úgy döntött, hogy ő ennek az iskolának a tanulója szeretne lenni. Én támogattam ezt a döntést, a feleségem nem. Sokat harcoltunk, a feleségem győzött és Misi a következő évre (2013/14) otthontanuló lett. Ez alatt az év alatt Misi még egyszer elment Summerhillbe 5 hétre. Többet nem tudtam elérni. Feleségem fő érve az volt, hogy Summerhill túl messze van Bécstől, ahol élünk, és Summerhill a család ellen fordítja a gyerekeket.


Látógatóink