Megosztás

Fóti Péter: "A hízelgő, akármi fajta, azokból él, akiknek hízeleg."

La Fontaine: A holló és a róka c. meséjéről

 

A mese mindenki számára ismerős:

Holló úr ült a fatetőn
Csörébe sajt volt, jókora,
S kit a jó-illat csalt oda,
A róka szólt hízelkedőn:
"Á, jó napot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod."
A holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja
A róka felveszi és egyre hajtja.
"A hízelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke - vedd."
A holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.

Mi ennek a mesének az értelme? Mit tegyünk vele, milyen korban meséljük a gyerekeknek. Rousseau korában szokásos volt a mesét a gyerekeknek nagyon fiatalon mesélni, és remélni, hogy a gyerekek a mese tanulságát megértve nagy korukban is tudni fogják, hogy vigyázni kell a hízelgőkkel, mert szép szavukkal kicsalják tőlünk a sajt megfelelőjét! Nem rossz gondolat, sokan megszívlelhetnék a mai felnőttek közül, akik mind a mai napig szívják különféle pártok mérgező hízelgését, és szavazataikkal hatalomba juttatják hol ezt, hol azt a hízelgőt.

Megosztás

Fóti Péter: A jó iskola ismérvei 14 pontban

 

  1. Az iskolában tanított tantárgyak között a gyerekem megtalálja a neki tetszőket. Kis hányad legyen mindenki számára kötelező, és sok legyen a szabadon választható, hiszen mi emberek tudunk egymással kooperálni, ismereteink, képességeink kiegészíthetik egymást. Pista tanulja azt, amit Pista szeret, Mihály azt, amit Mihály szeret.
  2. Az iskola nyújtson a tantárgyakon kívül egyéb cselekvési lehetőségeket. Ezek is legyenek választhatók, Juli mehessen úszni, Marika kézimunkázhasson.
  3. A gyerekeket tájékoztassák, hogy milyen választási lehetőségeik vannak az iskola elvégzése után. Milyen szakmák, milyen foglalkozások valók hozzájuk. János tudja, hogy mit csinál egy szerelő, vagy egy fodrász, Anita, hogy mit csinál egy jogász, vagy egy építész.
Megosztás

Fóti Péter: A demokrácia minimuma

(Népszabadság 2015. 01. 15.)

Sajnos hozzá kell szoknunk, hogy a demokrácia szót mindenki könnyen a szájára veszi, ha valamivel elégedetlen. Ennél is rosszabb azonban az a fejlemény, ha valaki a szó hallatán csak legyint, és ezzel kifejezi megvetését az egész világ és benne a demokrácia iránt is.

Mindebből azt a következést vonom le, hogy érdemes lenne tisztázni a demokrácia fogalmát, megtisztítva azon értelmezésektől, amelyek hozzájárultak, hogy ez a szép eszme lejáratódjon. A demokrácia igazi értelme abban van, hogy a demokrácia rendszerében minden embernek befolyása van saját életére. A probléma ott keletkezik, hogy ez a befolyás, ahogy az emberi közösség mérete nő, egyre érzékelhetetlenebbé válik.

Megosztás

Fóti Péter: Szólásszabadság az iskolában

(Népszabadság 2015-11-18)

 

Ha újságokat veszünk a kezünkbe, gyakran rájövünk, hogy a bennük szereplő hírek között sok olyan van, mely mögött nem állnak tények, vagy amelyekről első pillanatban látjuk, hogy az újság mögött álló politikai körök szájíze szerint fogalmazták meg őket. Mindenki számos ilyen példát ismer. Kérdés, mit lehet azért tenni, hogy gyerekeink is felismerjék, hogy torzított információkkal igyekeznek befolyásolni őket.

Megosztás

Fóti Péter: Iskola: a szabadság kezdete

(Népszabadság 2016-02-08)

Most, amikor ilyen sokan átkozzák az Orbán-rendszer eszeveszett centralizá­cióját, nem árt emlékeztetni rá, milyen sokan átkozták évekkel ezelőtt a decentralizációt.

A centralizáció annak jó, aki szereti, ha megmondják neki, mit csináljon. Ez az embertípus elsősorban a biztonságra törekszik. A decentralizációt az önálló és az önállóságra vágyó emberek szeretik. Az ő elsődleges szükségletük a szabadság. Nyilván minden embernek szüksége van erre is, arra is, de nem egyforma mértékben. Az előbbiekből a szabadság pánikot vált ki. A szabadsággal ugyanis felelősség jár, és ettől sokan rettegnek.

Megosztás

Fóti Péter: A demokratikus iskola

(Népszabadság / 2016-03-11)

A Nagy Pedagógus Tüntetésen kezembe nyomtak egy táblát. Az állt rajta: „Pluralizmust". Örömmel mutattam fel a táblát, noha átázott miatta a jobb kezemen a kabát.

A pluralizmus nem csupán a társadalomban van eltűnőben, hanem az iskolarendszerben is. Vannak még alternatív iskolák, de állandó veszélyben. A bizonytalanságban tartás a 2010 óta regnáló hatalom általános jellemzője. Problémák persze korábban is voltak. Az 1993-as pluralista oktatási törvényt fokozatosan lerontották újabb és újabb feltételekkel, amelyek egyre inkább nehezítették az alternatív iskolák alapítását. Holott igény van rá, de jaj annak, aki ebbe a fába vágja a fejszéjét.
Az iskolarendszer egy plurális társadalomban három fő kérdésre keresi a választ:

1. Mit kell tenni azért, hogy a kivívott demokrácia fennmaradjon?
2. Mit kell tenni azért, hogy a felnövő generáció boldoguljon?
3. Mit kell tenni azért, hogy a felnövő generáció erkölcsös legyen?

Megosztás

Fóti Péter: Az athéni demokrácia és a mai iskola

Előadás a Babes-Bolyai Tudományegyetem Neveléstudományi konferenciáján

 

1. Bevezető

2014 március 22-én Kolozsváron jártam a Babes-Bolyai Tudományegyetem Neveléstudományi konferenciáján. Az a megtiszteltetés ért, hogy az egyik fő előadó lehettem. Témámat is szabadon választhattam meg, a konferencia fő címéhez kapcsolódóan. Számomra világos volt, hogy a világban lassan terjedő iskolatípusról, a demokratikus iskolákról fogok beszélni. Hogyan folyik ott a tanulás, mit tudnak az ilyen iskolákba járó gyerekek, és mit jelent ezekben az iskolákban a szabadság. Miközben mindezen gondolkodtam, került kezembe Hans Vorländer német nyelvű: Demokratie című könyve. A könyv nagyon megragadott, és elhatároztam, hogy előadásom témáját kibővítem, azzal, hogy arról is beszélek, hogy mi köze van a mai demokratikus iskoláknak az antik athéni demokráciához. Mostani olvasóim már abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy időközben a könyv az athéni demokráciáról szóló egy fejezetét le is fordítottam és az olvasható a

http://www.demokratikusneveles.hu/index.php/cikkek/13-egyeb-szerzok/237-vorlander-demokracia címen.

 

Megosztás

Fóti Péter: Demokratikus módszerek a tanulás-tanítás tervezésében

Hogyan vonjuk be a tanulókat az osztályban a a tanulás-tanítás tervezésébe? Hogyan legyenek aktív tagjai az már az előkészületeknek is? Számos tanár el sem tudja képzelni, hogy ez lehetséges. Itt elmondom, hogy én hogyan gondolom és csinálom:

A gyerekek sajnos nincsenek hozzá szokva ehhez, ezért első időkben bátorítani kell őket a nyílt beszédre az osztályban. A tanárnak az első pillanattól kezdve példát kell mutatnia abban a tekintetben, hogy tiszteli a véleményeket és türelemmel meghallgatja őket. Az osztály az övék is (elsősorban az övék), ezért meg kell hallgatni őket. Tudni kell, hogy magánbeszélgetéseikben sokat foglalkoznak az osztállyal ahol élnek, de ahhoz vannak szokva, hogy a véleményüket meg se hallják, ezért egy idö után inkább meg sem szólalnak. Ezen kell túljutnunk, biztosítani kell a gyerekeket, hogy bármit elmondhatnak, annak nem lesz következménye.

Megosztás

Fóti Péter - Miskolczy Zsuzsa: Iskola- és osztálygyűlési kiskáté

2.kiadás


Ez a kiskáté arra biztatja a tanárokat, hogy az iskolai fegyelmezés helyett támaszkodjanak a megbeszélésekre, a gyerekekkel közös döntésekre. Ezen belül is olyan megbeszéléseket vezessenek, ahol biztosított, hogy mindenki szót kaphasson, és mindenki szavát meg is hallgassák a többiek. Egy ilyen elveken működő osztály rendjét a tanár és a diákok közösen alkotják meg. Nemcsak a szabályokat alkotják meg, hanem azt maguk ellenőrzik is. Így senkinek nem kell rendőrnek lenni, és az osztályban mégis egy sokkal jobb hangulat fog uralkodni. A gyerekek szavát nem csupán az iskolai rend kapcsán érdemes meghallgatni, hanem érdemes megkérdezni őket a tananyaggal kapcsolatban is. (Vekerdy Tamás)

Előszó

„Summerhillben van néhány olyan dolog, amihez én (Neill) jobban értek. Nem kérdezem meg a gyerekeket egy tanár alkalmazásával kapcsolatban. Ena (a feleségem) nem kérdezi meg őket az étkezési menüvel kapcsolatban. Én egyedül döntök arról, hogy hol legyenek a vészkijáratok. Ena dönt az egészséget illető bizonyos dolgokról. Mi vesszük és javíttatjuk a bútorokat, mi döntjük el, hogy milyen tankönyveket veszünk meg. Mindezek a kérdések nem tartoznak az önkormányzat hatáskörébe. A gyerekek nem is akarnak ebbe beleszólni. Az önkormányzat azt jelenti nekik, hogy foglalkoznak mindazokkal a problémákkal, amik az együttélés folyamán felmerülnek. Nem bízunk a gyerekekre olyan kérdéseket, amely meghaladná azt, amit valóban el tudnak dönteni.”(A. S. Neill)


Az alábbi írással abban igyekszünk segíteni osztályoknak, iskoláknak, hogy életüket sikeresebben irányítsák és szervezzék. Egy jó osztály- vagy iskolagyűlés sokban hasonlít ahhoz, ahogy pl. egy parlamenti ülés zajlik. Egyéb jó példákat találhatunk jól működő egyesületeknél, vagy olyan iskoláknál, ahol ez már régóta gyakorlat. Először leírjuk, hogy szerintünk mit tud elérni egy jó iskola/osztálygyűlés, utána pedig megpróbáljuk elmondani mindazt, amit az ehhez vezető úton hasznosnak gondolunk. Nyilván egy csomó kérdés nyitva marad majd, amit mindenkinek magának kell megválaszolnia, vagy fel lehet tenni magán az adott osztály/iskolagyűlésen, hátha a többiek tudnak egy jó választ, vagy ki tudnak valamit találni, ami sokaknak tetszik.

Megosztás

Fóti Péter: A hallgatás spirálja

 

Társadalmunk, ellentmondásos viszonyban van abban a kérdésben, hogy ki mikor és mibe szólhat bele. Egyfelől demokráciának nevezzük magunkat, mert minden állampolgárnak joga van részt venni a parlamenti és egyéb szavazásokon, másfelől nincs szavazati joguk a gyerekeknek, és az iskolában nincsenek is a parlamentekhez hasonló szervezetek, és nincsenek döntési jogkörű osztálygyűlések sem. A többség az iskolát nem a demokrácia terepének tekinti, illetve úgy tartja, hogy a gyerekek dolga a szavazati jog elérésig kimerül a tanulásban. Ebbe ugyan bele van értve minimális mértékben a tanulás a demokráciáról is, de annak gyakorlata semmiképp.


Látógatóink