Megosztás

Interjú David Gribble-lel, a Sands School alapítójával

Aki kérdez: Fóti Péter

Első emlékem David Gribble-ről, amikor megnyitotta a 2011-es Nemzetközi Demokratikus Iskolahálózati találkozót, amit az általa (+2 tanár + gyerekek) alapított Sands iskola rendezett. Beszéde rövid volt, és idézte Dumbledore szavait: "Filkó! Pityer! Varkocs! Dzsúzli!" (persze angolul). A konferencián, ami nagyon sokat adott nekem, Davidről csak annyi emlékem maradt, hogy egyszer ebédnél együtt ültünk Jerry Mintz-zel (aki a fiamat ping-pongozni is tanította), és arról beszélgettünk, hogy mennyire jó a művészeti nevelés a Waldorf iskolákban. Én Dáviddal együtt nem tartottam nagyra a szerintem sematikus és egyforma rajzokat, de Jerry ebben nem talált kivetnivalót.

Megosztás

David Gribble: Real Education (Az igazi nevelés) – Utószó

David Gribble 1932-ben született Londonban. Diákként megjárta Eton hires magániskoláját és Cambridge neves egyetemét. 1959-től két évig a Dartington Hall Iskola tanára, majd a Summerhill mintájára alapított Kilquhanity House School-ban tanított franciát rövid ideig, hogy aztán újra visszatérjen a Dartingtonba és ott, egész annak bezárásáig tanítson. 1985-ben adták ki Considering Children c. könyvét, mely a gyerekekről vallott forradalmi nézeteit fejti ki. 1987-ben alapította meg a Sands School-t, amely Summerhill mellett Nagy-Britannia leghaladóbb szellemiségű iskolája. Nyugdíjba menetele után még további írásokat publikált az előzőhöz hasonló témában, például az 1998-as Real Education (Az igaz nevelés) címűt. Első felesége (aki huszonnégy éves korában meghalt) Dartington diákja volt. Második felesége ugyanennek az iskolának a tanára volt. Mind a négy gyermekük oda járt, így Gribble sokféle szempontból megtanulta értelmezni és értékelni a demokratikus nevelést és oktatást.

Hogy milyen az ideális iskola, azt továbbra sem tudom, de remélem, hogy mostanra világossá vált: legtöbbször nem a jó kérdéseket teszik fel ezzel kapcsolatban.

„Hogyan tanulnának többet a gyerekek?” – kérdezik, akik becsvágyóak. De hiszen a gyerekek állandóan tanulnak: játék, kreatív tevékenységek és beszélgetések közben, tanulnak könyvekből, a tévéből és filmekből, és az őket körülvevő világból. Azok az iskolák, amelyek túlzottan magára a tanításra törekszenek, azt kockáztatják, hogy ezzel teljesen eltérítik a tanulástól a gyerekeket.

„Hogyan tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy mi jó és mi rossz?” – kérdezik a lelkiismeretesek. De hiszen a gyerekek nagyon is meg tudják különböztetni a jót a rossztól, és amikor lehetőséget kapnak felelősséget vállalni az életükért, mindent elkövetnek azért, hogy ők maguk és társaik is megfelelő gondoskodást és védelmet kapjanak.

„Hogyan javíthatnánk az iskolai fegyelmen?” – kérdezik a hagyományokban hívők. De hiszen nem a szigor és a fegyelem, hanem a tisztelet, a felelősség, a szeretet és a szabadság vezet el a legtöbb közösségi és oktatási probléma megoldásához vagy enyhüléséhez.

Megosztás

David Gribble: Mire való az iskola? - részlet a szerző Worlds Apart c. könyvéből

Mit tanulhatsz meg egy hagyományos iskolában, és mit egy demokratikus iskolában? Mire készít fel a hagyományos iskola, és mire a demokratikus? Íme itt a válasz tömören:

 

HAGYOMÁNYOS ISKOLA                                                            SANDS SCHOOL

Íme néhány hasznos dolog, ami nincs benne a nemzeti tantervben, de itt meg lehet tanulni:

·       hogyan viselkedjünk udvariasan az idősebbekkel

·       szófogadás

·       kifogások gyártása

·       hogyan nézzünk ki rendesnek, és hatékonynak

·       hogyan mondjuk azt, amit a hatalmi pozícióban levő hallani akar

·       hogyan csináljuk azt, amit mi akarunk, anélkül, hogy rajtakapnának

·       a jó imázs fenntartása

·       hogyan fogjunk hozzá a komoly munkához

·       hogyan vigyázzunk magunkra, és másokra

·       hogyan ne lógjunk ki a sorból

·       hogyan kezeljük az érzéseinket

 

Íme néhány hasznos dolog, ami nincs benne a nemzeti tantervben, de itt meg lehet tanulni:

·       hogyan érezzük jól magunkat az idősebbek társaságában

·       együttműködés

·       hogyan ne keressünk kifogásokat

·       hogyan legyél önmagad, és hogyan érezd magad jól a bőrödben

·       hogyan oszd meg a véleményedet

·       hogyan tedd, amit szeretnél, jó lelkiismerettel

·       mennyire nem számít, ha kiderül, hogy tévedtél

·       mikor kell komoly munkába fogni

·       hogyan vigyázzunk másokra, és magunkra

·       egyedinek, különlegesnek lenni

·       kimutatni az érzéseidet

 

Megosztás

Summerhill valóban a feledés homályába merült volna? Valóban szűklátókörű és önelégült?

Május 27-én az angol Guardian napilapban egy kritikus cikk jelent meg az  iskoláról, amire számos reakció érkezett. Ezek közül egy summerhilli szülő, Natalja (Natalie) Lekecinskiene és David Gribble, a Sands School alapítójának válaszát választottuk ki.

 

         

„Ahogy naponta Summerhillbe kísérjük Misit, újra és újra találkozunk a szülőkkel, akik ugyancsak kísérik a  gyereküket. Natalie-val már tavaly 2012-ben megismerkedtünk. Arthur, Natalie fia 2011 szeptembere óta van Summerhill tanulója.

Megosztás

David Gribble rövid portréja

      

„Hangsúlyozom, hogy én elhatárolódom azoktól az emberektől, akik úgy írnak (mi több ítélkeznek) a nevelésről, hogy csak a hagyományos iskolázást ismerik, melyben őket is részesítették húsz, harminc vagy ötven esztendővel ez előtt. Hajlamosak úgy gondolni, hogy az, ahogy őket nevelték, tanították, ma, a huszonegyedik században is az egyetlen megfelelő mód. Én egy másféle szemszögből írok a gyerekekről. Én igazi gyerekekről írok, akik igazi iskolákba járnak, és sokszor az ő saját szavaikat idézem. Sok, a hagyományosnál bölcsebb nevelési módszereket volt szerencsém látni, és én ezek sikereiről kívánok szólni.”

Megosztás

David Gribble: Az igazi nevelés - Bevezetés

Huszonhat éves voltam, amikor először találkoztam a hagyományostól eltérő oktatással, persze addigra már nagyon sok kifogásolnivalót találtam az iskolában, ahol épp tanítottam. Egy nap egy könyvesbolt polcain tallóztam, amikor a Dartington Hall nevű iskoláról szóló írás a kezembe akadt, és ez úgy tűnt, minden felmerült kételyemre választ tud adni. Egy év sem telt bele, és már én is abban az iskolában tanítottam.

Mintegy harminc évvel később, amikor a Dartington Hall bezárta kapuit, egy csapat diákkal és tanárral megalapítottuk a Sands School-t, ahol még forradalmibb elveket ültettünk gyakorlatba. Öt évet töltöttem ebben az iskolában, amikor is betöltöttem hatvanadik életévemet.

Mindezen évek alatt végig az ideális rendszert próbáltam megtalálni. Azonban a tanítás maga olyannyira igénybevett, hogy mindig inkább az épp akkor felmerülő problémák megoldására kellett összpontosítanom, így nem jutott időm ötleteim kidolgozására. Csak miután már nyugdíjba vonultam ébredtem rá, hogy mennyi tanulnivalóm akad még a világ minden táján fellelhető iskoláktól, amelyek ugyan azonos elvek alapján működnek, de más és más módon ültetik azokat a gyakorlatba.

Megosztás

David Gribble: Real Education (Az igazi nevelés) - Summerhill 

A könyvemben szereplő iskolák közül Summerhill a legrégebbi, és a leghíresebb. Egyben a leghírhedtebb is. Aki hallott már Summerhillről, biztosan alkotott valamilyen véleményt az iskoláról, vagy legalábbis arról az iskoláról, ami az ő fejében létezik. Egyszerűen lehetetlen ezt az iskolát előítélet nélkül megközelíteni, legyen az akár jó, akár rossz értelemben vett előítélet.

Épp emiatt különösen fontos, hogy bemutassuk ezt az iskolát, és láttassuk, milyen volt, és milyen most igazából. Alexander Sutherland Neill, az alapítója, és mintegy ötven évig igazgatója, mindig is szerette a közvéleményt sokkolni, ezért hiba lenne kizárólag az ő sajátosan kihívó stílusában megírt könyveire támaszkodni ahhoz, hogy megvilágítsuk ennek az iskolának valóságos arculatát.

Megosztás

David Gribble:  A legyek ura: Egy totális félreértelmezés

 

 

Idén van az ötvenedik évfordulója annak, hogy kiadták először William Golding "A legyek ura" c. regényét, és ebből az alkalomból újra felbukkant sok homályos félreértelmezés is. Az 1958-as olcsó kiadású könyv fülszövege – a Times könyvismertetője – így szól: „Mr. Golding pontosan ismeri a fiúk természetét, lenyűgöző képzelőerőről és élénk realizmusról tesz tanubizonyságot, amikor lefesti a fiuk által megteremtett még korántsem bejáratott, ám veszélyekkel teli világot, melyet a nyers természet tesz még brutálisabbá, és vezeti el az olvasót a véres katarzishoz… tanulságos és lebilincselő mese.”

Mások ennél még tovább mennek interpretációikban, és a könyvet mint írásos bizonyítékot tárják elénk a gyerekek vadállati mivoltának egyetemességét alátámasztandó. Ám, hogy a fikció hogyan bizonyíthatna bármit is, nehéz felfogni. Már-már beszélünk Legyek-Ura-szindrómáról is, melynek fő tünete a felnőttek irányítása és ellenőrzése alól kikerült fiúk állatias vágyainak azonnali felbukkanása.

A történet valóban izgalmas, ám a valóságtól teljes mértékben elrugaszkodott.


Látógatóink