Megosztás

Hans Brügelmann: Utam a “saját szavainkon keresztül az írásbeliséghez” módszerhez

Amikor 1980-ban a brémai egyetemen kineveztek a kezdeti iskolázással foglalkozó tanszékére professzornak , fogalmam se volt az irás-olvasás didaktikájáról. Hogy az egyetemisták előtt le ne égjek, mindent elolvastam, ami a kezembe került – és minden nagyon elégtelen volt: Mindenhol arról írtak, hogy hogyan kell írást olvasást tanítani, de semmi tapasztalati eredmény nem volt arról, hogy a gyerekek hogyan tanulják ezt meg.

Megosztás

„Tévednek, amikor a helyesírási katasztrófáról beszélnek“

Interjú Hans Brügelmann nyugalmazott brémai pedagógiaprofesszorral / Az interjút készítették: Rafaela von Bredow és Veronika Hackenbroch / Spiegel Online 2013 Juni 27.

A fordító elöszava:

Az fenti interjú alanyának neve többször előfordult azokban a beszélgetésekben, amit a Peschel család konyhájában folytattam 2018 december elejei látogatásom alkalmával. Egyszer Falko fordult hozzám, hogy ismerem-e a Brügelmann nevet. Igennel válaszoltam, mert tudtam, hogy Brügelmann Falko egyik mentora volt, és számos dolgot tőle tanult. Most amikor igyekszem Falko Peschel irásai nyomán a demokratikus iskolák számára egy tanulási-tanítási koncepciót kidolgozni, gondoltam, jobban utánanézek Brügelmannak és tanítási-tanulási nézeteinek. Így jutottam az alábbi Spiegel-interjúhoz 2013-ból. A felkészült interjúkészítők megpróbálták bizonyítani, hogy Brügelmann módszere rosszabb, és felelős azért, hogy a német fiatalok nem tudnak helyesen írni. Brügelmann érvekkel kontrázza nézetüket, és kitart mellette, hogy módszere nem rosszabb a szokásos tradicionális írás olvasás tanításnál. Ha ráadásul hozzávesszük, hogy az ő módszere harmonizál azzal az általános progressziv követelménnyel, hogy az oktatásnak önirányítónak és önállóságra nevelőnek kell lennie (hagyni az önállóságot és az irányítást a gyerekeknél), akkor kifejezetten amellett tehetjük le a voksunkat, hogy érdemes Brügelmann módszerét követni. Hozzátenni még azt érdemes, hogy nem elég, ha csupán ez a módszerünk van. Minden választott módszerünknek meg kell felelni a fenti követelménynek, mert minden ilyen választott módszer hatása erősíti a többi hatását.

 

Megosztás

Bertrand Russell: A hatalom fékentartásának pszichológiai feltételei

(részlet Bertrand Russell: A hatalom c. könyvének utolsó fejezetéböl 1938)


A hatalom fékentartásának feltételei közül bizonyos értelemben a pszichológiaiak a legbonyolultabbak. A hatalom lélektanával kapcsolatban láttuk, hogy a félelem, a gyűlölködés és a tömegek heves felbolydultságának valamennyi formája annak kedvez, hogy az emberek elvakultan egy vezér mögé szegődjenek, aki az esetek többségében arra használja fel bizalmukat, hogy létrehozza saját zsarnoki uralmát. A demokrácia fenntartása érdekében tehát egyrészt el kell kerülni az olyan körülményeket, amelyek felizgatják a tömegeket, másrészt olyan nevelésre van szükség, amely az embereket hajlamossá teszi arra, hogy némileg ráhangolódjanak a demokráciára. Ahol harcos dogmatizmus uralkodik, ott az emberek minden véleménybeli különbsége könnyen idéz elő békétlenséget. Iskolásfiúk kaphatók rá, hogy komiszkodjanak azzal a társukkal, akinek vélekedései valamilyen tekintetben különcködők, és sok olyan felnőtt van, akinek a gondolkodásmódja nem jut túl a kölyökkoron. A széles körben érvényesülő liberális érzület, némi szkepticizmussal fűszerezve, megkönnyíti a társadalmi együttműködést, és ennek megfelelően több lehetőséget ad a szabadságra.

Megosztás

Lázár Julia: Na és akkor mi van? 

Janusz Korczak: Gettónapló c. könyvéröl (Könyv & Kávé kiadó 2017)

Na és akkor mi van, ha fáj a nyelvem, akkor mi van, ha kivégezték? Tudja, hogy meg kell halnia. Hogyan  tovább? Mindenki csak egyszer hal meg, többször nem.” (Janusz Korczak: Gettónapló)

Amikor Stangl, a treblinkai táborparancsnok 1970-ben, a düsseldorfi börtönben az ítéletre várt, egy Kramer nevű német asszony kereste fel. Korczak meseregényét vitte el neki, és megkérdezte: hogyan tehette, amit tett,  és mit érzett a gyerekek láttán. Stangl zavarba jött, és azt mondta, nem emlékszik. A róla interjúkönyvet író magyar származású brit újságírónő, Gitta Sereny később kiderítette, hogy nem is emlékezhet, mert mire őt 1942 nyarának végén kinevezték a haláltábor parancsnokának, sem a 200 gyerek, sem Korczak nem élt már. Igaz, csak napokkal kerülhették el egymást. És az ítélet szerint Stangl majdnem egymillió másik ember haláláért felel. Az egykori táborparancsnok élete utolsó napjait azzal töltötte, hogy elolvasta és kijegyzetelte Korczak művét, és saját bevallása szerint lenyűgözte a könyv.

 

Megosztás

Váczi Dorottya (előadás): Demokratikus forradalom a tanteremben

Elöadás a Demokratikus Nevelés 2018 konferencián Budapesten 2018 március 4.-én

 

2016 telén a demokratikus nevelés témájában belefogtam egy online pedagógus továbbképzés fejlesztésébe. Éppen ekkor saját osztályommal meglehetősen válságos időket éltünk át. Előadásomban szeretném megosztani tapasztalataimat arról, hogy a demokratikus nevelés alapelveinek alkalmazása hogyan vezetett ki minket a válságból, hogyan változtatta meg gyökeresen csoportunk dinamikáját, a hétköznapjainkat és a tanárságról való gondolataimat. Emellett arra is szeretnék rávilágítani, hogy a közoktatásban is ugyanúgy helye van ezeknek az alapelveknek, mint egy demokratikus vagy magániskolában és nem kerül se plusz pénzbe, se többletidőbe, nem kell hozzá kréta, kivetítő, wifi vagy tankönyv. Itt az idő a szemléletváltásra.

Megosztás

Bas Rosenbrand: Tanári készségek és eszközök egy demokratikus iskolában

Bevezető

Azért gondoltam, hogy tartok egy szemináriumot a címben jelzett témáról, mert rájöttem, hogy milyen sok dolgot kell annak tudnia, aki gyerekekkel dolgozik. A nevem Bas Rosenbrand és Hollandiából jöttem. 15 évvel ezelőtt alapítottam meg az első iskolámat. Ez az iskola 7 évig működött.

Eredetileg elemi iskolai tanítóként végeztem. Miután megkaptam a diplomám egy iskolában dolgoztam, és bár a kisebb gyerekekkel jól kijöttem, a nagyobbak között nem tudtam rendet tartani. Elgondolkodtam, hogy miért, és rájöttem: az ok az volt, hogy nem értettem egyet a rendszerrel. A gyerekek érezték ezt, és ezért viselkedtek úgy, ahogy viselkedtek. Ekkor az a gondolat merült fel, hogy egy másfajta állást keresek, vagy megváltoztatom a rendszert. Egy évet gondolkodtam ezen és aztán a második lehetőséget választottam: és így alapítottam egy új iskolát.

Megosztás

Mérei Ferenc: Az ember beszél

Előszó Haim Ginott: Szülők és gyermekek c. könyvéhez

 

 

Próbáljuk meg egyszer a gyerekek érzékeny odafordulásával nézni és hallgatni a felnőtteket. Nem könnyű vállalkozás.

A mikrofonhoz nem szokott ember néha nem ismeri meg a saját hangját a rádióban, alig hiszi el, hogy ez az erőltetett vagy éneklő, fojtott vagy görcsös hangsor az övé lenne, ő az, aki így hadar vagy így dadog. Ilyen hányavetin vagy ilyen patetikusan szövi a mondanivalóját.

S tán éppen ilyen megdöbbentő lenne, ha a gyerekszem lencséjével látnánk és gyerekfüllel hallanánk mindennapi megnyilvánulásainkat.

Megosztás

Sir Ken Robinson: A demokratikus iskolákról

Elöszó Jerry Mintz könyvének 2. bövített kiadásához

fordította: Miskolczy Zsuzsa

Jelen könyv a demokratikus iskolákról szól, és arról hogyan és mi okból különbözik gyökeresen a hagyományos intézményektől. A teljesen demokratikus iskolákban, a diákok végrehajtói hatalommal bírnak saját tanulásuk kormányzása felett és minden más felett is, amely arra hatással lehet, ideértve az iskola működtetését, az órarend összeállítását, a tanterv megalkotását, az értékelést, az eszközök kiválasztását és még a tantestület alkalmazását illető kérdéseket is. Úgy tűnhet, a demokratikus iskolák a hagyományos, felnőttek által irányított oktatás minden felett rendelkező jellegével szöges ellentétben áll. Sok tekintetben ez így is van.

Megosztás

Bertrand Russel: A nevelés, mint politikai intézmény (1916)

(részlet)

A nevelés hatalma a jellemre és a gondolkodásra elismerten nagyon nagy. Az alap meggyőződések és nem szülök és tanárok a kimondott szavai szinte észrevétlenül kerülnek átvételre, és még akkor is, ha valaki ezektől eltér, a krízis, vagy belső válság esetén ezek a nézetek újra előkerülnek.

Megosztás

Váczi Dorottya: Hogyan újította meg kapcsolataimat az osztályommal a demokratikus nevelés?

 

A télen hatalmas munkahelyi válságba kerültem. Eleinte ráfogtam az időjárásra, de a gyomorom mindig éppen akkor ugrott össze, mikor be kellett mennem tanítani a SAJÁT osztályomba.

Viszonylag gyorsan átestem a szokott stádiumokon:

  • Majd én megmutatom nektek, lehet velem szórakozni, csak nem érdemes.
  • Kit érdekel, valahogy majd kibírom év végéig. Aztán felmondok.
  • Soha többé nem fogok tanítani. 

Látógatóink